2016. június 23.-26. Passok birodalma

2016. június 23.-26. Passok birodalma

Minden évben, van egy 1000 kanyar túránk, amiben kevés az egyenes szakasz de annál több a kanyar méghozzá a Dolomitok szívében. Ennek a túrának az estéjén, felmerül az ötlet, hogy tegyünk hozzá még egy kicsit. Hát idén valóra vált a 4 napos 1000 kanyar, akarom mondani „Passok birodalma” túra.
Szóval januárban már a térkép és Dolomitok felett motoroztunk, úgy húzkodtuk a google térképet mint a szomszéd kutya a lábtörlőnket. Beterveztünk mindent, ismert és kevésbé ismert hágókat, eldugott kis egysávos hegyi szerpentineket (tudod, azok a cérnavastagságú utak a térképen), szűk alagutas hágókat. Már tervezgetésnél láttuk, hogy jó lesz ez…

Szóval januárban már a térkép és Dolomitok felett motoroztunk, úgy húzkodtuk a google térképet mint a szomszéd kutya a lábtörlőnket. Beterveztünk mindent, ismert és kevésbé ismert hágókat, eldugott kis egysávos hegyi szerpentineket (tudod, azok a cérnavastagságú utak a térképen), szűk alagutas hágókat. Már tervezgetésnél láttuk, hogy jó lesz ez, hogy a gumi közepe nem sokat fog kopni. Azt szerettük volna, hogy „ááá mehettünk volna még”, „lehetett volna több kanyar” mondatok ne hangozzanak és, hogy mindenki épségben, élményekkel gazdagon térjen haza. Az már látszott, hogy a középső két napon egyenessel csak a szállásunk folyosóján fogunk találkozni.

Hamar eljött a június vége, pontosan a 22.-e és nekivágtunk. Az elején kicsit pályáztunk majd belecsaptunk a lecsópa és szépen egymásután levadásztuk a kanyarokat. Vittünk bele egy kis erotikát is, ugyanis a méltán kedvel 69-es úton faltuk a kilométereket, majd szusszantunk egyet a Wörthi-tó partján illetve a balerinás kilátó teraszán. Mit ne mondjak jól esett, mert ezután következett a Villacher Alpenstrasse, a maga 33 kilométerével, és jó pár kanyarjával mosolyt csalt mindenki arcára. Komolyan a mondom, még a motoroknak is jó kedvük lett. Szinte az aszfalt felett siklottak, pedig kátyúnak se híre se hamva nem volt. Persze ezzel még nem lett vége, mert a nap végére maradt a tripla 1-es, a liblingünk. Egy két helyen rossz az aszfalt, keskeny az út, de olyan a panoráma kíséretében motoroztunk, hogy az lélegzetállító. Kis bepillantást nyertünk a hegyi emberek, nyugodt életébe, a zöld legelő, a milka tehenek, a kis kápolnák világába. Mi erre csak azt mondjuk, besza, behu volt. Csoda! Már csak a szállás volt vissza, Günti panziója d ez sem volt piskóta. Pazar kilátás a környék völgyeire, könyörgős reggeli, fura desszertek és hideg sör jellemezte.

Pénteken inkább a népszerűbb, ismertebb hágókat vettük célba. Reggel leszerpentineztünk a szállásról, ami már önmagában egy csoda volt és így indultunk neki a Dolomitok szívének. Nem volt nagy a táv, de a technikás egyenesek helyett, inkább a még technikásabb kanyarok jellemezték ezt a napot is. Persze az égigérő csipkés csúcsokról nem beszélve, egésznap az árnyékukban motorozni nagyszerű érzés volt. 
Kanyarról kanyarra motoroztunk és hullámvasútaztunk végig a nap folyamán. Egyszer 1000 méter alatt voltunk, de aztán 10 km múlva a 2000-es métereket ostromoltuk. Olyan volt, mint egy mese, jó csapat, szép helyek, jó utak, jó kávé, csak sajnos jött egy műszaki gond és a Selle körrel ellentétbe a Cortina-ban lévő kedvenc cukrászdánk fagyijába, sütijébe sajnos nem tudtunk belekóstolni. De nem baj, mert lesz miért visszamenni, jövőre és idén is. Kedvenc hangszerünk, egyik társunk Yamaha-ja megállt. Hiába törtük a fejünket, telefonáltuk, biztosítékokat dugtunk ki és be, érdeklődtünk a helyiektől szerviz után, de csak egy kisbusz kihívása és motor hazaszállítása volt a megoldás. Csapatunk és gumink kicsit megfogyatkozva tért vissza Güntihez és a gyöngyöző sörös korsókhoz.

Szombaton, a harmadik napon ismét nekivágtunk a kanyaroknak. Hát ez sem volt gyerekjáték, azt hiszem sikerült rátenni egy lapáttal, egy szeneslapáttal az 1000 kanyar túrára! Az egyik hágón átmotorozva, konkrétan Forcella di Monte Rest után, Robi (amíg Szilárd lóguláschára vártunk, mert rántott szeletet nem kaptunk, bár kértünk) tippelős játékba kezdett velünk. Megkérdezte a csapattól, hogy hány kanyar is volt ezen az egy hegyi átkelőn. Záporoztak ám a számok, 80, 120, 154.. stb de Ő csak mosolygott. Aztán, miután meghallottuk a konkrét számot, mert Ő megszámolta a kanyarokat, nem hittünk a fülünknek, ugyanis 387 db kanyart győztünk le, csak azon az 1db hegyi uton.
Aztán valaki megkérdezte, hogy „Biztos? Nem kellene visszamenni megszámolni újra?”. Csak azért nem repültek „Vágó Pistánk” felé az olasz konyha kis pizzácskái, mert nagyon éhesek voltak és inkább megettük őket. Elvégre nem pazarolunk, és a gulasch is elfogyott!
Néha el kell menni olyan helyekre is, amiket a turisták (még) nem kaptak fel, nem fedeztek fel. Ilyenkor olyan látványban és élményben lehet részünk, amit sosem felejtünk el. Kalandos hegyi utak, kanyarok tömkelege vár ránk, ahol aztán meg kell dolgoznunk a kilométerekért, de a mosoly garantált minden hágó alján, vagy tetején. Forgalom nyista, csak egy két, hozzánk hasonló kalandot kereső motorossal lehet találkozó.  Itt aztán nem kísérgetünk fel lakóautókat, buszokat a tetőig, nem kell őket lekísérni a hegy lábáig. Hogy miért nem? Mert egyszerűen nem férnek el!
Ezeken a helyeken tényleg felfedezőnek éreztük magunkat. Kicsit olyan érzés volt, mintha csak mi, kis csapatunk lett volna az egyetlen a nagy Dolomitokban, mintha csak mi motoroznánk ott. Páratlan tájon húzhattuk a gázt, és ha megálltunk, olyan csend, olyan nyugalom vett minket körül, mint hó végén a postákon. Sehol senki! Ja és a panoráma, az ahogy már írtam besza, behu..
Alagutak, erdők, szerpentinek, kis tavacskák váltották egymást, olyan hangulatot adva a túrának, amire még mi sem számítottunk.
Este senkit sem kellett elringatni, valahogy mindenki elég korán elment lefeküdni. Nem is értem miért!?

Vasárnap reggel, az utolsó napon, már nem mertem kimondani a kanyar szót, mert féltem, hogy megvernek. Így hát egy gyors és rövid, egyenes eligazítás után célba vettük a Ossiacher See úszó „kis” kávézóját. Itt magunkhoz vettünk egy kávét és a Turracher Höhe és a Gaberl hágó „egyeneseivel” zártuk ezt a 4 napos kalandot.

Szeretném ismét megköszönni a csapatnak a fegyelmezett motorozást, a jó kedvet, a türelmet és hogy minket választottak.
Köszönjük szépen az élményeket és hogy veletek motorozhattunk!!