2017.08.30-09.03. Alpok Adria túra beszámoló

2017.08.30-09.03. Alpok Adria túra beszámoló

Az Alpokon keresztül eljutottunk az Adriáig, ami ennél azért kicsit élvezetesebb volt. 4 napos túra ahol volt minden, de egy valami állandó volt, méghozzá a jókedv.
Jó kis csapatot hozott össze ismét a sors, így a jó hangulat feledtetni tudta az zord, motorosbarátnak egyáltalán nem mondható időjárást.
De mit lehet tenni, akkor kell motorozni amikor jól esik  😉


Igazából a túra első napján (csütörtökön) minden ötös volt. Jó idő, mariazelli kanyarok és Leberkase, Sölkapss-os lezárás, és Beatles szobros fényképezős + Obertauernes kanyargászás, este meg dumaparty. De a csinos szállásadónk már jelezte, hogy másnap nem lesz ilyen szerencsénk, konkrétan havazást várnak a környékre. Höhö szeptember elején mi?! Já! De mit sem törődtünk vele, majd kiderül. Hát ki is derült, azaz be is borult de úgy rendesen…

 

Pénteken már eső formájában, felűről kaptuk az égi áldást. 11 fokban gurultunk oda a Nocki fizetőkapujához és kezdtük meg a közel 30km-es élményekben gazdag utat, persze ha száraz lett volna. De sajnos nem volt azt!Majd jött a Nassfeld, ha már egyszer Alpokról beszélünk és pont útba is esett az Adria felé. Szóval ez a kisékszer nekünk szokásos arcát mutatta, tehát esett, az olasz oldalon is. De oda se neki, már kezdtük megszokni. Mondjuk ezen azért sokat segített a „Jó lesz ez, elvégre úgy sem eshet mindig” mondataim kántálása. Jelezem, majdnem megvertek ?
Aztán felvonóba pattantunk és felmentünk az xDrive faluba. Na, itt már nem esett és ettünk is egy istenit és belülről is megnéztük, hogy milyenek a felhők. A csodás panorámából sajnos nem láttunk semmit.

 

Következett a Predl hegyi átkel és a mumusunk, a Mangart, amire most sem jutottunk fel Felhőben, ködben úszott, és ismét esett. Köszöntük, de nem kértünk a “fehérszobás” motorozásból. Tudod, ez az amikor annyira ködben/felhőben motorozol, hogy az előtted keresztbeálló bocit sem veszed észre, max akkor ha meghallod. Szóval ezt kihagytuk, de a Vrsic már-már napsütésben volt meg. Persze a macskaköves hajtűkkel együtt és most végre kiélhettük fényképezős szenvedélyünket is. Motorjainkat, a Júlia Alpokbeli háttérrel fényképeztük a betonos platzon. Ja, és modelljeink is kaptak egy kis időt és elkészíthették a „GSA-k a hídon” című portfoliójukat. Miután a nyugdíjas turisták majdnem a hátunkba döfték nording walking botjaikat, tovább álltunk.
Innen már “egyenesen” mentünk a Triglav Nemzeti Park szívébe, ahol is a szállásunk volt. Az estét az esőűző tánccal zártuk, többször is.

 

 

Jelzem nem jött be, mert szombat reggel is esett. Na jó csak csepegett, de utána szakadt. Voltunk a Bohinj-tónál, persze csak a nyomok után mentünk, majd jutalmul zergés fényképeket kaptunk, hogy aztán egy csodás hegyi úton eljussunk Tolminig. Na itt megkegyelmeztek nekünk az égiek, kisütött a nap. Gyorsan megnéztük a Szlovák, bocs, Szlovén toszkánát és az esőfellegeket kerülve az olasz tengerparton húztuk a gázt. Sajnos itt volt egy elcsúszásunk, de hála a jó égnek csak a motor sérült, és sikerült kerékre állítani a kawa-t és gurultunk tovább. Sípra indulunk, de korgó hasra megállunk elvet követve, benyomtunk egy kis olasz ebédet Triesztnél, és telehassal fényképezkedtünk az Isztria egyik ékkövénél, a hegytetőre épült Motovunnál. Siettünk, hogy még tudjunk egyet fürdeni az Adriába, ha már tengerparti a szállásunk, akkor használjuk is ki. A hátralévő kilométerek számával csökkent a levegő hőmérséklete, egészen 18 fokig. Azt nem mondom, hogy jegesmacikat kellett kikergetni a vízből, de volt bőven hely a strandon. Szóval csak a szobákban fürödtünk, majd a svédasztalok között portyáztunk és a bárban beszélgettünk. Jelzem, újra esett.

 

Vasárnap persze már nem lettünk vizesek és 66-on kanyargászva csodás panoráma kíséretében, majd „miért nem álltunk ott meg Pepe, azt le kellett volna fényképezni” mondatok kereszttűzében szálltam le a motorról a monarchia kedvenc üdülőhelyén, Opatija-ba. Kávéztunk, Sirályos lány-oztunk és csorgattuk a nyálunkat a hotel előtt parkoló Porsche, Ferrarik és Lambo-k után. Bár mondjuk én még most sem értem, hogy egy Lidl-s bevásárlás után, ezekbe hová teszik a cuccokat?!
Levezetésképpen kalandoztunk kicsit Horvátország belsejében, hogy aztán Károlyvárostól autópályán közelítsünk szeretett kis hazánkat..