2017.08.30-09.03. Alpok Adria túra beszámoló

2017.08.30-09.03. Alpok Adria túra beszámoló

Az Alpokon keresztül eljutottunk az Adriáig, ami ennél azért kicsit élvezetesebb volt. 4 napos túra ahol volt minden, de egy valami állandó volt, méghozzá a jókedv.
Jó kis csapatot hozott össze ismét a sors, így a jó hangulat feledtetni tudta az zord, motorosbarátnak egyáltalán nem mondható időjárást.
De mit lehet tenni, akkor kell motorozni amikor jól esik  😉

Az Alpokon keresztül eljutottunk az Adriáig, ami ennél azért kicsit élvezetesebb volt. Szóval bővebben…
Jó kis csapatot hozott össze ismét a sors, így a jó hangulattal nem volt gond a túrán, még a szakadó esőben és a 11 fokos hőmérsékletben sem.
Igazából a túra első napján (csütörtökön) minden ötös volt. Jó idő, mariazelli kanyarok és Leberkase, Sölkapss-os lezárás, és Beatles szobros fényképezős + Obertauernes kanyargászás, este meg dumaparty.

 

Pénteken már eső formájában, felűről kaptuk az égi áldást. 11 fokban gurultunk oda a Nocki fizetőkapujához és kezdtük meg a közel 30km-es élményekben gazdag utat, persze ha száraz lett volna. De sajnos nem volt azt!Majd jött a Nassfeld, ha már egyszer Alpokról beszélünk és pont útba is esett az Adria felé. Szóval ez a kisékszer nekünk szokásos arcát mutatta, tehát esett, az olasz oldalon is. De oda se neki, már kezdtük megszokni. Mondjuk ezen azért sokat segített a „Jó lesz ez, elvégre úgy sem eshet mindig” mondataim kántálása. Jelezem, majdnem megvertek ?
Aztán felvonóba pattantunk és felmentünk az xDrive faluba. Na, itt már nem esett és ettünk is egy istenit és belülről is megnéztük, hogy milyenek a felhők. A csodás panorámából sajnos nem láttunk semmit.

 

Következett a Predl hegyi átkel és a mumusunk, a Mangart, amire most sem jutottunk fel Felhőben, ködben úszott, és ismét esett. Köszöntük, de nem kértünk a “fehérszobás” motorozásból. Tudod, ez az amikor annyira ködben/felhőben motorozol, hogy az előtted keresztbeálló bocit sem veszed észre, max akkor ha meghallod. Szóval ezt kihagytuk, de a Vrsic már-már napsütésben volt meg. Persze a macskaköves hajtűkkel együtt és most végre kiélhettük fényképezős szenvedélyünket is. Motorjainkat, a Júlia Alpokbeli háttérrel fényképeztük a betonos platzon. Ja, és modelljeink is kaptak egy kis időt és elkészíthették a „GSA-k a hídon” című portfoliójukat. Miután a nyugdíjas turisták majdnem a hátunkba döfték nording walking botjaikat, tovább álltunk.
Innen már “egyenesen” mentünk a Triglav Nemzeti Park szívébe, ahol is a szállásunk volt. Az estét az esőűző tánccal zártuk, többször is.

 

Jelzem nem jött be, mert szombat reggel is esett. Na jó csak csepegett, de utána szakadt. Voltunk a Bohinj-tónál, persze csak a nyomok után mentünk, majd jutalmul zergés fényképeket kaptunk, hogy aztán egy csodás hegyi úton eljussunk Tolminig. Na itt megkegyelmeztek nekünk az égiek, kisütött a nap. Gyorsan megnéztük a Szlovák, bocs, Szlovén toszkánát és az esőfellegeket kerülve az olasz tengerparton húztuk a gázt. Sajnos itt volt egy elcsúszásunk, de hála a jó égnek csak a motor sérült, és sikerült kerékre állítani a kawa-t és gurultunk tovább. Sípra indulunk, de korgó hasra megállunk elvet követve, benyomtunk egy kis olasz ebédet Triesztnél, és telehassal fényképezkedtünk az Isztria egyik ékkövénél, a hegytetőre épült Motovunnál. Siettünk, hogy még tudjunk egyet fürdeni az Adriába, ha már tengerparti a szállásunk, akkor használjuk is ki. A hátralévő kilométerek számával csökkent a levegő hőmérséklete, egészen 18 fokig. Azt nem mondom, hogy jegesmacikat kellett kikergetni a vízből, de volt bőven hely a strandon. Szóval csak a szobákban fürödtünk, majd a svédasztalok között portyáztunk és a bárban beszélgettünk. Jelzem, újra esett.

 

Jelzem nem jött be, mert szombat reggel is esett. Na jó csak csepegett, de utána szakadt. Voltunk a Bohinj-tónál, persze csak a nyomok után mentünk, majd jutalmul zergés fényképeket kaptunk, hogy aztán egy csodás hegyi úton eljussunk Tolminig. Na itt megkegyelmeztek nekünk az égiek, kisütött a nap. Gyorsan megnéztük a Szlovák, bocs, Szlovén toszkánát és az esőfellegeket kerülve az olasz tengerparton húztuk a gázt. Sajnos itt volt egy elcsúszásunk, de hála a jó égnek csak a motor sérült, és sikerült kerékre állítani a kawa-t és gurultunk tovább. Sípra indulunk, de korgó hasra megállunk elvet követve, benyomtunk egy kis olasz ebédet Triesztnél, és telehassal fényképezkedtünk az Isztria egyik ékkövénél, a hegytetőre épült Motovunnál. Siettünk, hogy még tudjunk egyet fürdeni az Adriába, ha már tengerparti a szállásunk, akkor használjuk is ki. A hátralévő kilométerek számával csökkent a levegő hőmérséklete, egészen 18 fokig. Azt nem mondom, hogy jegesmacikat kellett kikergetni a vízből, de volt bőven hely a strandon. Szóval csak a szobákban fürödtünk, majd a svédasztalok között portyáztunk és a bárban beszélgettünk. Jelzem, újra esett.

 

Vasárnap persze már nem lettünk vizesek és 66-on kanyargászva csodás panoráma kíséretében, majd „miért nem álltunk ott meg Pepe, azt le kellett volna fényképezni” mondatok kereszttűzében szálltam le a motorról a monarchia kedvenc üdülőhelyén, Opatija-ba. Kávéztunk, Sirályos lány-oztunk és csorgattuk a nyálunkat a hotel előtt parkoló Porsche, Ferrarik és Lambo-k után. Bár mondjuk én még most sem értem, hogy egy Lidl-s bevásárlás után, ezekbe hová teszik a cuccokat?!
Levezetésképpen kalandoztunk kicsit Horvátország belsejében, hogy aztán Károlyvárostól autópályán közelítsünk szeretett kis hazánkat..