Egy téli kaland margójára, 2018 február hószántúra

Egy téli kaland margójára, 2018 február hószántúra

Kedves Mindenki,

Szeretném megosztani az élményt, az érzést, hogy mit is jelentett nekem ez a pár nap a Hargitán.
Először is, ki tudja miért, de én még sosem jártam Erdélyben, bár mindig kíváncsian kacsintgattam irányába. Amit ezen a túrán sikerült átélni nehéz lesz megugorni. Szabadságérzet és a mindennapi gondok/feladatok teljes kikapcsolása volt a cél.
De! Itt ezen felül átélheted még újra a gondtalan, laza és (ma már elképzelhetetlen) “majd lesz ahogy lesz, nem agyaljuk túl” 70-es, 80-as évek gyerekkora érzést. Mint a gyerekek…. Tényleg.

Megérkezés:

A megérkezés napján kicsit elbizonytalanodtunk, mert biza nem sok havas folt volt az odavezető úton. De félelmünk alaptalannak bizonyult, volt hó ott ahol kellett és a nap végére ott is ahol nem kellett… 🙂
Az első este szállás elfoglalása, csapatépítő vacsora és italozgatás jegyében telt. Meg kell valljam jól voltunk tartva!

Első nap:

Nyugodjáá lee, attól megnyugszó!

Semmi hajtás, kb 9 órakor bőséges reggeli, házi sonka, stifi, finom tea, házi….:)
Kb. 10:30 kor gyülekező teljes felszerelésben a panzió udvarában, ahol egy katonai, leszerelt 4X4 es csapatszállító wágenre pattantunk fel.
A bizalmat a sofőrnek teljes mértékig megszavazva kapaszkodtunk a ponyvavasba fülig érő mosollyal.
Megérkeztünk a tisztásra ahol a szánokat tartják, hopp egy “házi”. A poént nem lövöm le, de olyan “székelyesen” oldotta meg a tulaj az eszközök kiosztását.
Konkrétan:
-Tulaj: “Na emberök, itten van a gaaz…”
-Márió: “Azt jóvan??”
-Tulaj: “Azt jóvan! Naaa nem őtözködni, szánozni gyüttünk!!!”

Hát ez??? 🙂

 

Maga a szánozás semmihez sem hasonlítható élmény, irányítása a western kocsmákba megszokott bikához hasonlatos. Testből kell irányítani, és bár jogosítványt nem igényel nem árt ha van egy pici motoros tapasztalatod. Továbbá az sem árt, ha nem vagy lázas mert sajnos én első nap az voltam, kicsit többet kellet így küzdenem, de megérte.
Az első napon kb 35 km-t szánoztunk, felmentünk a Hargitára, maga volt a csoda. Változatos terep, hol szűk erdei út, hol tisztás, mint a mesekönyvben. Belefért az ebéd is a csúcson lévő “menedékházba” ahol megkóstolhattuk a helyi étkeket és persze volt megen “házi” is. Nagyon jól éreztük magunkat, de mivel sok idő ment el az ebéddel, a tulaj javaslatára a szállás felé vettük az irányt.
Kb délután négyre érkeztünk a szállásra így bőségesen volt idő átöltözni, megpihenni a vacsorára ami újfent nagyon finom és bőséges volt, főleg kiegészítve a Csíki sörgyár kitűnő termékeivel és persze a “házi”…:) Személy szerint egy Aspirin Komplex (köszi Bali) kedvéért felhagytam a “kalap” kúrával és lám semmi bajom se nem volt másnap így újjá születve vágtam neki a második napnak.

Második nap:

Szokás szerint komótosan reggelizni ballagtunk. Természetesen terülj-terülj asztalkám újra. Meg a “házi”.
Alaposan belaktunk, aztán gyorsan megszavaztuk, hogy biza ma nem lesz ebéd! inkább csapassunk egész nap! A vezetőnk javaslatára legfeljebb megállunk a fogatlan asszony kocsmájába. (Ez nem a kocsma neve) De! Márió barátom kinek az anyagcseréje olyan pontos mint a frankfurti atomóra (szerintem onnan veszi a jelet) vétózott, hogy ájjá meg! Nekem biza ennem köll! A tulajnak se kellett több, szólt is a kedves feleségének, aki tíz perc után mindenkinek hozott útravalót gazdagon.
Egyem meg. Köszönet Máriónak is!!
A második nap nem viccelek 100 kilométert mentünk. Természetesen sokszor megálltunk, falatoztunk, “házi”, azt nyete neki tovább mire elértünk a fogatlan asszony kocsmájához kiderült, hogy a néni már rég elhunyt, a kocsma zárva, de akkor már visítottunk a röhögéstől. Több “titkot” nem szívesen árulok el, mert ha kipróbálod velünk jövőre, szeretném, hogy éld át magad, szerintem tetszeni fog. Peti barátom pl az egyik legmegfontoltabb, legkomolyabb ember akit ismerek, annyit röhögött, mint amit kb az elmúlt 20 évben. (meg a hóangyal…,szóval úgy jött ki a gőz a füleken mint Feuerstein kormányzónak a Szaffiban.)

Székelyföld….

Székely emberek. Igen, igaz sok sztereotípia (és nem negatív értelemben) nagyon lazák, humoruk rendben van. Amikor ízesen sztoriznak, hát a hasadat fogod, úgy röhögsz, de ha nem sztorizik, csak mondjuk tönkremegy egy hószán a Hargita legtetején, olyan elemi, “józan paraszti ésszel” oldja meg a problémát, hogy MacGyver mint “John Travolta karján a kabáttal” jobbra-balra forogna… hogy mih, ezt hogy is csinálta? Muti mégegycce!
Szóval nagyon rendben volt. Kaja, szállás, kiszolgálás, emberek, állatok, a táj, a szánozás minden egy nagy szerelem, remélem még lehet benne részem a jövőben.

Update!

Információm szerint kis csapatunk minden tagja jelentkezni fog a 2019-es szezonba is ezen túránkra.
Ez jót jelent, nagyon jót….:)

Imi

További képek >>

Motoros túrák >>