Európa utolsó titka: Albánia avagy a nagy meglepetés – 2018

Európa utolsó titka: Albánia avagy a nagy meglepetés – 2018
Él bennünk egy sztereotípia, hogy milyen is lehet Albánia. Bunkerek, szamarak, birkák kecskék, és katasztrofális utak, és lopott Mercedesek. Ha ez még nyomokban meg is van, de már mindenkiképp a múlt.

Mit láttam én ?

Kezdem a legelején.

Írta: Schraub Károly

Rengeteg vadonatúj épületet. Ennyit, ennyi idő alatt sehol nem építettek Európában. Szinte mindenük új. Temérdek szálloda, benzinkút, bútorbolt, és autószerviz. Az ipar is

rohamos léptekkel fejlődik. Új gyárak, üzemek, lakóparkok, boltok minden felé. érthetetlen, hogy honnan van minderre pénzük. De valahonnan van.
Az utakból két fajta van. Amihez már hozzányúltak, és amihez még nem. Az előző hibátlan burkolat , remek műtárgyakkal, az utóbbi maga a katasztrófa. (Ebből van kevesebb.) Gőzerővel folyik az autópálya építése. Fenn a hegyekben viszont maradt minden a régi. Az összesen, mintegy 900 Km ből, amit albán földön tettünk meg, kb 700 km kifogástalan minőségű volt. Fő vonalakban sajnos kimondható, hogy a fő útvonalaik általános állapota, jobb mint itthon.

A közlekedésről

Szeretik, tisztelik, és segítik a motorosokat. Mindenki integet, mosolyog, és előzékeny. Persze,hogy van kivétel. A városi közlekedés európai motoros számára, maga a katasztrófa. Nem a KRESZ-re,hanem a szemkontaktusra alapoz. Ezt szokni kell, mert az első nagyvárosban, halálra rémültünk attól, hogy mindenki megy amerre lát. Ezt szokni kell, de gyorsan tanultunk. Villanyrendőr nincs. Ezek azt is csak ajánlásnak vennék. Viszont rajtam kívül senki nem nyomta a dudát. Én viszont becsokizva a gatyámba, annál többet. Mivel a többiek nem tették, így igen hatékonynak minősült a két kamion dudám. Az előzékenység is meg van. Igaz nem 5-7 másodperc, mint Európában, hanem csak 2-3. De ha te nem mész, megteszi ő. Tény, hogy ez néha tolakodásnak tűnik, de valójában nem az. Csak próbálnak haladni abban a “rendezett” káoszban. Egy szó mint száz, igen csak érdekes és izzasztó dolog náluk közlekedni.

Ez a komp is megért egy misét az indulás előtt.

A szállodákról.

Pepénél már hozzászoktunk az átlagosnál jobb minőségű szállásokhoz. Most is, szinte mindegyik, kiváló volt. Újak, tiszták, szépek tágasak. Külön élményvolt ,hogy mindenki külön szobát kapott, így nem kellet senki “idegen” fiával osztozni a közös fingal telített légtéren. Ezt a jó szokást, megtarthatnátok nagyuram más túrákon is. Még ha többe is kerül, de ez így nagyon kényelmes és nagyfiús volt.
Ennek a túrának a főbb attrakciói :

A sárkány kék szeme:

SH20:

Berat

A Niagara:

A híd:

Durmitor:

És a romai romok:

Összegezve:

Már nem tartok ettől az országtól sem. Igaz nem tudtunk, vagy csak nagy ritkán megindulni, úgy rendesen motorozni, mert nem bízhatunk az útban, igazán sohasem. Sok szaros, poros, széle leszakadva, ívhibás, köves, vízátfolyásos szakasz várt minket. De az sem volt ritka, hogy egyszer csak ott állt az út közepén a tehénke, vagy rohantak velünk párhuzamosan a birkák, illetve szembe malacka. De egy nagyon érdekes, egzotikus, jó hangulatú, baráti pazar túra volt. Emlékezetes utaim között marad. Könnyen lehet hogy júliusban vissza megyek.

További képek>>

További motoros túráink >>