Blog

img_6127.JPGEzt a túrát is vártam -háh, nyilván. De ezúttal nem csak a veretős szakaszok, hanem az előre betervezett útvonalak történelmi múltja és mesélni valója is izgalomban tartott.

Szeptember 13-án, szerdán, már ahogy az lassan megszokott, munka után indultunk le a nulladik napi szállásra, Nagyatádra. Ki volt számolva az időnk, mert egyébként sem teljesen veszélytelen szürkületben motorozni, de így szeptember-október környékén még picivel nagyobb a rizikója, hogy valamelyik bambit vagy vaddisznót épp a főúton keresztül vezeti át a WAZE. (“A kettes etetőnél dugó alakult ki, kerülj balra.”)  Bár hallottam már olyan sztorit, ahol a motorosok megúszták a vaddal való izmosabb találkozást, mégsem szeretném tesztelni ezt saját bőrömön és szívből kívánom, hogy senkinek ne is kelljen átélnie.

 A csipkés hegyek nem hazudnak

forrás: Tötő Zsó – blog
img_4997.JPGSzombat reggel már igazi napsütésre ébredtünk, a motorok retkességén és a frissen táskába hajtogatott esőruhán kívül semmi nyomott nem hagyott rajtunk az előző másfél nap monszunja, (éjjelre nagyon okosan összehajtva felejtettem a szobában az esőcuccot, megdicsértem magam reggel!) az útviszonyok is egészen korrektek voltak, csak itt-ott találkoztunk nedves aszfalttal, vagy felhordással.  A 111-es úton indultunk el, nyugati irányba.

Az Alpokon keresztül eljutottunk az Adriáig, ami ennél azért kicsit élvezetesebb volt. 4 napos túra ahol volt minden, de egy valami állandó volt, méghozzá a jókedv.
Jó kis csapatot hozott össze ismét a sors, így a jó hangulat feledtetni tudta az zord, motorosbarátnak egyáltalán nem mondható időjárást.
De mit lehet tenni, akkor kell motorozni amikor jól esik  😉

Kettő az egyben, az első 2 nap

forrás: Tötő Zsó – blog

img_3786.JPG

Úgy örültem neki, hogy megint motorozom, mint herpeszes Ödönke az új bicajnak.
Az ésszerűség határán belül (haha, vicceltem, olyan nincs nekem 😀 ) most aztán még oda is motorral járok, ahová a király is gyalog. Gyorsan be is terveztem a nyár hátralevő részére 3 azaz 3 db túrát, lehetőleg mindegyiket más irányban gondolkozva.

Ezek közül az első, “a nagy visszatérés”, a 2 az 1-ben túra volt.

Szezon(újra)kezdés

forrás: Tötő Zsó – blog

img_3757.JPGTöbb, mint két teljes hónap telt el az utolsó bejelentkezésem óta.
Feleslegesnek gondoltam egy alapvetően motoros blogot további ortopédiai, sebészeti témakörökkel higítani, így inkább  hallgattam és próbáltam arra koncentrálni, hogy a mozgásképtelenségtől ne boruljak ki, csak néha. Háát, nem mindig ment! Egy olyan típusú embernek mint én, aki öt percenként talál ki magának valami újabb marhaságot, az egyik legnagyobb büntetés sántának lenni, hetek teltek el mire le tudtam vánszorogni a kb. 60 méterre lévő boltba.

Milyen is volt a szárnyas túránk..?

Hát, ahogy mondani szokták, ember tervez Isten végez.. ?

Csütörtökön napsütéssel kezdtünk, majd jöttek az alpesi mosolyt az arcunkra csaló kanyargós utak egészen a Kalte Kuchl-ig. Kávé, pia, cigi, nő, ja nem, kávé, almdudler, rétes és ismét motorra pattantunk és meg sem álltunk a Billa-ig, ami pont Mariazell-ben volt. Leberkase-t ide felkiáltással elindultunk, a templomba, utána meg a Billa-ba.

2./2 – Fültől fülig

2017. május 15. 22:57 Tötő Zsó – blog

Eljött a nagy nap.. persze akkor még csak nagyjából azt sejtettem, hogy lesz tengerpart, napsütés, szép, jó minőségű utak és egyéb, szinte már giccsces, klisés dolgok.. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy úgy fogok visszaérkezni a hotelbe sok óra múlva, mint akinek menetet vágott a vigyor a fején tarkótól homlokig, de ne szaladjunk előre. Biztosan tudjátok, van az az érzés, amikor mindkét lábatok éri a földet és félmosollyal az arcotokon karba tett kézzel álltok rendkívül illedelmesen várva, közben legbelül az önkontroll-nélküli én másik fele lihegve ugrál és nyünnyög, mint Motkány a Jégkorszakból, hogy mennyünkmámennyünkmá.

1./2 – mentem és motoroztam velük

2017. május 15. 00:18 Tötő Zsó – blog

Különösen nehéz úgy írni valamiről, hogy az élmények nem a legfrissebbek, hogy hazatérés óta újabb impulzusok érték az embert, dolgos munkanapok teltek el, újabb tervek szövődnek. Mondjuk abból a szempontból nem szakadtam ki túlzottan a saját kis világomból, hogy a motorozáson kívül elvétve járnak más dolgok a fejemben. (Ha a főnököm esetleg olvasná ezeket a sorokat, akkor természetesen csak vicceltem, szemem a pályán, főni!!) 

Utólag már könnyen mondom, de nem volt szerencsés ötlet erre a névre keresztelni ezt a motoros túrát.
Szóval, gondolhatod mi volt…  eső és 4 fok, de legalább 8 lett volna.  Mert ugye mikor kell motorozni, motoros túrára menni, amikor jól esik. Hát az óda- és a visszaúton kijutott a jóból, de hála jó Istennek csak ott és akkor.
Na jó, azért ott ahol kellett, a Krka-ban, a Jadranska magistralan nem esett, sőt kifejezetten jó időnk volt.

Minden évben, van egy 1000 kanyar túránk, amiben kevés az egyenes szakasz de annál több a kanyar méghozzá a Dolomitok szívében. Ennek a túrának az estéjén, felmerül az ötlet, hogy tegyünk hozzá még egy kicsit. Hát idén valóra vált a 4 napos 1000 kanyar, akarom mondani „Passok birodalma” túra.
Szóval januárban már a térkép és Dolomitok felett motoroztunk, úgy húzkodtuk a google térképet mint a szomszéd kutya a lábtörlőnket. Beterveztünk mindent, ismert és kevésbé ismert hágókat, eldugott kis egysávos hegyi szerpentineket (tudod, azok a cérnavastagságú utak a térképen), szűk alagutas hágókat. Már tervezgetésnél láttuk, hogy jó lesz ez…