Lassan 34 éve már, hogy úgy éreztem nekem motoroznom kell, most már viszonylag megy (azért vannak gyengébb napok).

Mindig örömmel töltött el már maga a vezetés is, de a kezdeti arcos-harcos-kihaénnem-húdekeményvagyok éveken átevickélve egyre inkább kerestem valami többletet a puszta szórakozás mögött.

Akkor kezdtem olyan túrákon részt venni (először segítőként később szervezőként is) ami az úton szerzett élményeken kívül valamilyen pluszt is adtak.
Ezeken az utakon, amik jellemzően az elcsatolt országrészekre irányultak és céljuk segítő szándék volt, vagy akár csak a saját épülésünkre szolgáltak, ismerkedtem meg Totóval és Judittal, akikkel azóta is sok közös kalandunk volt.

Totó szerint jól állna nekem ez a túravezetősdi, meg hát a pénzre is nagy szükségem van  (gyerekek, feleség stb..). Szóval találkozunk, jövünk, megyünk, azt jó lesz.