Szerző: admin

Minden évben, van egy 1000 kanyar túránk, amiben kevés az egyenes szakasz de annál több a kanyar méghozzá a Dolomitok szívében. Ennek a túrának az estéjén, felmerül az ötlet, hogy tegyünk hozzá még egy kicsit. Hát idén valóra vált a 4 napos 1000 kanyar, akarom mondani „Passok birodalma” túra.
Szóval januárban már a térkép és Dolomitok felett motoroztunk, úgy húzkodtuk a google térképet mint a szomszéd kutya a lábtörlőnket. Beterveztünk mindent, ismert és kevésbé ismert hágókat, eldugott kis egysávos hegyi szerpentineket (tudod, azok a cérnavastagságú utak a térképen), szűk alagutas hágókat. Már tervezgetésnél láttuk, hogy jó lesz ez…


Régóta terveztük és idén összehoztuk, felfűztük Ausztria, motoros, alpesi látványútjait egy túrára. Ezeken az utakon kapunk matricákat, amikre télen ránézve eszünkbe fog jutni, hogy milyen jót is kanyarogtunk ezeken a mesés tájon épített utakon. Mondjuk az isteni császármorzsa vagy az almásrétes (persze csak is vanília szósszal) ízét is a szánkban fogjuk érezni, amit a hüttékben ettünk.
Gyerünk hűt gyűjtsük be őket!!!

Az idén (2016-ban) 80 éves Ausztria egyik legmagasabb hegyi útja, a Grossglockner Hochalpenstrasse. Így hát, ebben az évben, volt mire fognunk, hogy túrát szervezzünk a nagy fehér óriáshoz. Mert valljuk be, „ezt látni kell” duma már egy kicsit kezd unalmas lenni. Sokkal jobban hangzik, hogy vazze már 80 éves a glockis út, menjünk már el oda.
Nem? De!

Június elejére, azaz 10 és 12 közötti hússzúhétvégre böktünk rá, jó lesz az. Ha szerencsénk lesz még hó is lesz (hát volt), plusz még napsütés is (hát ez nem volt).
Na de inkább mesélek tovább…

Gondoltam, jól megünnepeljük a munka ünnepét délen, irány a horvát Toscana és a Safari Bar. Lesz hegyi kanyargászás, majd tengerre nézés, kulturális programról nem is beszélve…
2014 nem volt egy száraz év, már ami a mi motoros túráinkat illeti. Azt mondtam, hogy ha idén is annyi vizet kapunk felülről, mint tavaly, akkor búvárruhát kell venni motoros ruha helyett. Szóval a 2015-ös szezon első túrájának tervezgetésével, elkezdtem járni az esőűző táncot.

Ahogy mások mondták, idén nem voltak velem úgy Horvátországban, hogy ne áztunk volna meg. Amire mondhatnám hogy ez aljas rágalom, de nem igaz. A csapat gyűlt, az időjárás tökéletesnek ígérkezett, már- már gyanúsan jót, esőmentes időt ígértek az időjárásos honlapok. Mindenki bizakodot, aztán eljött az indulás napja. 

Hagyományainkat követve, idén is motoroztunk egy jót a csipkés hegyek árnyékában, a Dolomitokban. A túra neve sokat elárul, 1000 kanyar, nem pedig 1000 pizza, hogy miért? Mert itt minimum 1000 kanyar boldogítja életünk évről évre, megkerültük a Sellat, motoroztunk fel és le pl. a Gau hágón keresztül, ami csak az egyike annak a 12 db hegyi átkelőnek amit 2014-ben meghódítottunk.

Ez volt a szezon első külföldi, ráadásul, balkáni motoros túrája, így hát, a résztvevőkhöz hasonlóan, én is izgatottan vártam a start napját. Tavaly lejártuk már ezt a „kört”, bejártuk a környéket és kellemesen csalódtunk, így hát belevágtunk a tervezésbe és szervezésbe, hogy méltóképpen meg tudjuk nyitni a 2013-as szezont.

Visszatértünk és most szeptember második hétvégéjét választottuk ennek a 3 napos, számomra megunhatatlan túrának. Glockner, Ausztria szíve, a motorosok paradicsoma és mi még megfűszereztük egy kis Malta völggyel és ha már itt vagyunk akkor a Nocki sem maradhatott le az étlapról.

Ebben az évben ez volt a második négy napos túránk. Ahogy eddig szinte mindig, most is egy szálláson voltunk és csillagszerűen jártuk be Salzburg tartományát. Akkor még nem tudtunk, hogy ez az útépítések túrája lesz.

Az idei volt a harmadik alkalom hogy nekifutottunk a „csipkéknek”. Na nem a nagyi, igazi fából készült asztalát heverő csipkés terítőre gondoltam, hanem a Olaszország északi felén található égik érő csipkés hegycsúcsokra, a Dolomitokra.