2016. április 15-17. Békaugrás hadművelet

2016. április 15-17. Békaugrás hadművelet


Pénteken indultunk, de már a hét elején izzottak a vonalak, izgatott hangon záporoztak a hívások: Mikor megyünk már? Miért nem holnap indulunk? Láttad, jó időnk lesz!? Hozol pálinkát? És olajat? Peti, induljunk máááár!!

Úgy látszik, nem csak én izgultam, nem csak nekem volt egyedül mehetnékem, jobban vártam ennek a motoros túrának az indulás napját, mint gyerekkoromban a karácsonyt! A hét közepén már aludni sem bírtam, a báránykák is elfogytak, és én is feladtam a számolgatásukat. Nagy nehezen de eljött a péntek, az indulás reggele.

A letenyei MOL kutas, csendes reggelt, eligazítás, majd fütty és rá 3 percre motorok brummogása zavarta meg. Yes, elindultunk és 3 csapatban vághattunk neki a Békaugrás hadművelet túrának, aminek a célja Krk, Cres és Losinj sziget volt. Pazar időnk volt, sütött a nap, kellemes hőmérsékletben faltuk a 3-as kilométereit, persze azért egy két kitérőt beiktattunk, csak hogy ne legyen unalmas. Sajnos egy elcsúszás beárnyékolta a napot, de szerencsére „komolyabb” baj nem történt. Felmentünk az Isztria legmagasabb pontjára a Vojakra, ahonnét beláttuk a Kvarner-öblöt és magát az Isztriai-félszigetet is. Hát ez „álleesős” program, ott van a szeren, gyönyörű! Innen leereszkedve a társaság egy része megnézte, a másik csak kereste az egykori Osztrák-Magyar üdülőhely területén, az abbáziai Lungomare tengerparti sétányon a sirályos nénit. Kis pihi, fagyi, fénykép de a korgó hasak hallatán indulni kellett Selce-re, a tengerparti szállásunkra. Gyors parkolás, check in, majd irány a svédasztalos vacsi és jöhet a dumaparty. Ilyenkor egy baj van, hogy a sok nevetéstől fáj már az állam is, sztorizásoktól és röhögéseinktől megtelt élettel a kikötő.

Eljött a szombat reggel és hasunkra, motorjainkra sütött a nap, felhő sehol. 8-kor startoltunk és átkeltünk a Krk hídon, elmotoroztunk a gyógyiszapjáról híres Solina Bay mellett, majd meg kerestünk a világ egyik legkeskenyebb utcáját, azaz megkerestük volna de Vrbnik-ben építkezéses útlezárás volt, így csak kávézás lett belőle. Innen átvágtunk a szigeten és igyekeznünk kellett, mert a komp nem vár, különben nem tudna úszni.
Szóval fedélzetre fel és áteveztünk Cres szigetére. Itt délre fordultunk, hogy Losinj napos szigetét is bemotorozzuk. Gyönyörű! Amit csak tetézett, a kihalt, forgalommentes, kanyargós, tengerparti motoros utak. Tudod, itt is olyan kanyarok vannak, amikbe sikítva mész be, de nem a félelemtől, hanem az élvezettől, sőt a végén talán egy könnycseppet is elmorzsolsz. Magáért a kikötőből felvezetőútért is megéri ide eljönni, de a többi is tuti Losinj-on, pontosan Veli Losinj-ban egy tengerparti sziklán épített étteremben ebédeltünk, bár volt aki hangulatos kis kikötős cukrászdát választotta. Jelzem, senki sem döntött rosszul! Innen dobtunk egy hátraarcot, északnak fordultunk és elmentünk megnézni Lubenice-t, Horvátország legöregebb, még a mai napig lakott (12 fő), 4000 éves települését. Keskeny út vezet fel, de minden egyes centimétere megéri. Mondjuk ha jön szembe busz, akkor jön a „jujujj”, rezeg a léc! Felérve, lenyugszik az ember, a látvány, a település hangulata magával ragadó. Mintha visszacsöppennél több ezer évet az időben. A kék tenger, a homokos tengerpart ott a mélyben, a sziklák és öreg házak, templomok olyan egyveleget alkotnak, ami páratlan! Na, de menni kell, mert a komp most sem vár és ha lekéssük baj van illet lesz, és lett is volna. Szóval irány Porozina.
A csapat egy része, az ebédet kihagyva megnézte Beli-t, ahol IV. Béla is eltöltött kis időt és ennek emlékére „arcképe” (kis túlzással) is látható a faluban. Cres szigetének ez a szakasza is fantörpikus, kicsit a 8-as úthoz tudnám hasonlítani. Tengerparti szerpentinen húztuk a gázt és mindezt csodás panoráma kíséretében. Itt tényleg feltöltődés motorozni! A kikötőbe érve mákunk volt, mert az online menetrend rossz volt, így fél 5 helyett, 4 órakor indult a kompunk, mi meg 15 óra 56-kor értünk oda és jegyünk még sehol. Mekkora mák, hogy nem álltunk meg fényképezni az utolsó szakaszon, pedig nagy volt rá a kísértés. Hála a jó égnek, megesett rajtunk a Jadrolinja alkalmazottainak szíve és megvártak amíg megvesszük a jegyet és nem indultak el nélkülünk. Megmentett bennünket egy 2 órás várakozástól a kikötőben. 25 perc hánykolódás után Brestovában kikötöttünk majd tankoltunk egyet és öröm motorozás következett a 66-oson egészen Opatija-ig. Akik előző nap nem látták a sirályos lányt, most megnézték, fagyiztunk, sétáltunk és csak ezután értünk vissza a szállásunkra. Este vacsi, sörözés és dumaparty, persze izomlázzal volt a program.

Utolsó nap, a legrosszabb, főleg ha még mehetnékünk van és jó az idő. Na, ez most is így volt, de mit lehet tenni haza kellett menni, azaz jönni. A 8-ason délnek vettük az irány, Senjing kiélveztük a tengert, a kék Adria látványát, ittunk egy kávét a kikötőben, csináltunk egy csoportképet és a 23-ason egyesével vadásztuk le a kanyarokat egészen Karlovac-ig. Itt jött a gonosz, az autópálya és Letenyéig ki is tartott. Itt már csak az elmúlt napi emlékeink, sztorik felidézése tette érdekessé az utat.

Köszönjük szépen mindenkinek ezt a felejthetetlen túrát és a kompos bácsinak, hogy megvárt minket!