Irány a Bajor erdő, 2012

Irány a Bajor erdő, 2012

Ahogy azt már bizonyára mindenki megtapasztalta hogy néha történnek olyan dolgok, amik addig még soha. Hát itt volt egy ilyen…

Ahogy azt már bizonyára mindenki megtapasztalta hogy néha történnek olyan dolgok, amik addig még soha. Hát itt volt egy ilyen…

Csütörtök reggel az eldugott hegyeshalmi AGIP kúton találkozott a csapat, ami jó eséllyel kis hazánk egyik legdrágább kútja. Egy kis eligazítás után neki vágtunk a mai 380 km-es távnak és birtokba vettük az osztrák autópálya szakaszt kb 150 km erejéig. Ez a szakasz felejthető de teljesen, de Krems után már a Duna kanyarulatait motoroztuk végig egészen Linzig. Itt található egy 30 km-es szakasz, ami egyben a világ örökség részét is képezi és jelzem nem véletlenül. Festői környezetben, alacsony fordulaton motoroztunk végig ezt a wachaui szakaszt. Linzet elérve egy kis városnézésre, pl. a régi dóm megtekintésére és fagyizásra adtuk a fejünket. Volt aki egy templom árnyékában pihent eddig és kihasználta a francia napok előnyeit. Innentől már girbe-gurba mellékutakon cikáztunk a német határ felé, szinte észrevétlenül bajor országban találtuk magunkat. Az utak kellemesen, tempósan kanyarognak, a dimbes dombos tájakon és olyan aszfalt van alattunk, amit egy életre meg tudnánk szokni itthon is. Az itthoni két sávos utakhoz szokott szemünknek fura, mert ezek mintha 3 sávosok lennének olyan szélesek, de nem, a felfestés „csak” 2 sávra utal. Felmotoroztunk a „három szék” kilátóhoz, ahonnét páratlan panoráma tárul elénk, illetve alánk, a fenyőfák fölé emelkedő szikláknak köszönhetően. Csak a horizont szab határt a látványnak, Csehország, Ausztrira és a Bajor erdő nagy része is belátható innen. Egyik helyen még kopasz, majd pár méterre odébb gyönyörű zöld színben úszó fenyőfák gazdagítják a látványt. Csendet csak is fényképezőgépeink csattogása, na meg, „atya úr isten, én oda nem megyek fel” mondatok sokszínűsége töri meg. Innen már csak egy cél lebegett a szemünk előtt, irány a szállás. Na ilyen még nem történt velem, az elmúlt 6 évben… kiadták egy buszos csoportnak a szállást. Nem akartam hinni a fülemnek, sokkot kaptam, ennyi és kész. Felajánlottak több ágyas szobákat, de azt nem kértük, köszöntünk és mentünk. Nosza neki, szállást keresni, ciki nem kicsit, inkább nagyon, de ez van. kb. 45 perc kutakodás után meg is találtuk új szállásunkat, ahol már a megfelelő szoba is rendelkezésünkre állt és 8kor a csapat nagy része már a vacsorát várta.

Szokásunkhoz híven 8 órakor reggeli, majd 9 órakor indulás a bajor erdőbe. Rögtön Csehország felé vesszük az irányt, majd a határ előtt északnak fordulunk, a zöld erdő birodalmába. Az út kifogástalan, a kanyarok ívesek, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a csapat kifogástalan, mi kell még? Mondjuk az olcsó benzint direkt nem említettem, mert az itt nincs. 40 km kanyargászás után pihenésképpen megálltunk a nemzeti park közepén és egy kis egészségügyi séta következett, 9 és 25 méter magasban. A fák lombkoronáival egy magasságban sétálhatunk végig, egy fából készül járdán. Az érdekesség kedvéért van ahol a deszkákat kispórolták és helyette drótkötelek vannak, mint egy lehetséges alternatíva a tovább jutásra. Ahogy haladunk előre, a fák közül előbukkan egy hatalmas tojás. Igen, ez az, ezt kerestük. Ebbe a monumentális fa építményben, körbe-körbe sétálva juthatunk fel jóval a lombkoronák fölé, sok emelet magasba. Megéri rászánni azt jó per percet és ide felsétálni, ezen a nem mindennapi építményen.

A tetején körbe forogva beláthatjuk kis túlzással az egész világot, na jó ezt azért nem, de a Nemzeti Parkot biztos. Kinézelődve, lefelé vesszük az irányt, a fák alatt szusszanunk egy kicsit a helyi önkiszolgáló étteremben és már motorra is pattanunk. Egy hosszabb motoros szakasz következett mindenki örömére, egyszer a fák árnyékában döntögettünk jobbra és balra, majd egy patakkal versenyezve csordogálunk Arbersee irányába. Az itten aszfalt csak úgy csillog, mintha tépőzárral lenne borítva, úgy tapadnak hozzá a motorok. Ez a kis tengerszem a helyi motorosok egyik kedvelt helye lehet, mert több motoros túraútvonalat ajánló tábla is várja az erre tévedt idegeneket. Fénykép jobbra, fénykép balra, csoportkép idegen segítséggel, nem szaladt el és ismét motoron vagyunk, a kis és a nagy Arber kerülgetve, egy kört leírva, térünk át a cseh oldalra. Nem bántuk meg ezeket a plusz kilométereket sem, bár nem egy Alpok motoros szemmel, de nagyon jó ritmusa van az itteni utaknak is. Akár a tánchoz is hasonlítanám, az itten motorozást, de azt ugye nem tudom, két bal lábam van, így meg sem szólalok. A Bhömerwaldon keresztül igyekszünk visszajutni szállásunkra. Hát ez az oldal sem rosszabb mint a németeké, bár a jó pár kilométeres macskaköves szakasz nem hiányzott. Kétségtelen hogy a rázkódás teszt is megvolt a motoroknak és a veseköveknek is jót tett, ember és motor jól vizsgázott. Félúton megálltunk nézelődni egy, a hegyi patak mentén épült vízi erőműnél, volt aki evett egy „vizihullát” is. Mivel a nap már eléggé eljárt, így kellemes tempót diktálva, a naptól védve, erdei, kicsit romantikus utakon visszaértünk szállásunkra és vártuk jól megérdemelt, deres sörünket.

Eljött a szombat, reggeli és indulás. A német mellékutakon cikázva bevettettük magunkat Passauba. Ha már itt vagyunk és motorosok vagyunk, simán megszálltunk egy motoros boltot. Nem is értem, hogy hozzánk még miért nem jutott el a Polo Motorrad Shop, nagyon jó cuccaik vannak. Egy kis shoppingolást követően bevetettünk magunk az óvárosba. Kisétáltunk a Duna, Ilz és az Inn összefolyásához, megnéztük a Szent István dómot, fagyiztunk és kévéztünk egyet. Aki Bajorországba jár, ne hagyja ki ezt a városkát, nagyon hangulatos. Keskeny kis óvárosi útcákon vagy a folyó parton sétálj végig, tök mindegy, csudaszép és kötelező program. Csak ha lehet, ne motoros ruhába sétálja végig, mert dög meleg tud lenni egy idő után. Kulturális program letudva, elindultunk és még a maradék bajor utakat is végig motoroztuk. Elmentünk kicsit északnak, majd kicsit délnek, majd vissza északnak és az osztrák, majd a cseh határ mellett végig motorozva eljutottunk szállásunkra. Most már hagyomány, ha nincs kis „off-road” akkor baj van, na itt is sikerült találni egy útfelújítást, szép kövekkel. De ezt is gond nélkül vette „kis” csapatunk. Persze azért repetáztunk egy kicsit és még a tegnapi út egy részén is végig döngettünk, csak azért, hogy ne elfelejtsük. Jól tettük, különben sosem találtuk volna meg azt a kis bioboltot, ahol a vendég mellett főzték a házi pálinkát is ;). A házinéni annyira meglepődött hogy ott álltunk meg, hogy azt gondolta valami baj van és segítségre van szükségünk. Pihenőnk után, már csak pár kilómétert „kellett” motorozni és már is szállásunk teraszán találtunk magunkat.

Vasárnap, csapatunk kettévált. Voltak akik végig autópályán húzták a gázt egészen hazáig és volt akik Linzig, a festőien szép Duna mellett végig kanyarogva értek Magyarországra. Persze nem volt ez ilyen egszerű, mert ha már itt vagyunk nézzünk be az Alpokba is. Senki sem tiltakozott és Steyer városát elérve bevágtunk az Alpok hegyei közé. Kis és közepes utakon haladva csodálkoztunk rá ismét a tájra, fantörpikus helyeken jártunk. Mariazellben egy kis fagyi és egy kis “leberkase” után már „egyenesen” Kőszegnek fordítottuk kormányainkat. Laza tempóban, az eget kémlelve haladtunk tovább. Gloggnitz környékén gyülekeztek a sötét fellegek és Semmeringnél elkapott minket az eső. Ahogy az Ausztriában szokott, esett úgy rendesen, eső ruha fel. Ahogy az Ausztriában lenni szokott, a hegy túloldalán sütött a nap, esőruha le, napi torna kihúzva. Innen már száraz uton, kellemes időben érkeztünk meg kis hazánk területére. A kőszegi benzinkúton megálltunk és a szélrózsa minden irányába hazának indultunk.

További képekért katt ide