Motorozz velünk a Balaton-felvidéken, 2012

Motorozz velünk a Balaton-felvidéken, 2012

A tavalyi első túránk sikerén felbuzdulva, úgy gondoltuk, hogy 2012-ben is megszervezzük a szezon kezdő gurulásunkat. Az időpont kiválasztása kissé nehézkes volt, bezavart szinte minden. Először a nyúl, húsvétkor még sem lehet motoron ülni, aztán jött egy sport esemény ami persze pont a mi útvonalunkon haladt, így maradt hát a végső dátum, április 22.

A tavalyi első túránk sikerén felbuzdulva, úgy gondoltuk, hogy 2012-ben is megszervezzük a szezon kezdő gurulásunkat. Az időpont kiválasztása kissé nehézkes volt, bezavart szinte minden. Először a nyúl, húsvétkor még sem lehet motoron ülni, aztán jött egy sport esemény ami persze pont a mi útvonalunkon haladt, így maradt hát a végső dátum, április 22. Az útiterv kiválasztása után, már csak egy dolgunk volt hátra hogy elintézzük a jó időt. Hát ez nem sikerült 100%osan…

Vasárnap reggel egy gyors kávé, tankolás követően már húztuk is a gázt Veszprém irányába. A város határában sikerült csatlakozni a budapesti csapathoz, teljesen véletlenül. Majd jött egy kis keveredés, ők egyenesen mentek, én meg úgy gondoltam befordulok a találkozási ponthoz, az Agip kúthoz, ha már egyszer oda írtuk ki. Próbáltam nekik villogni, hogy héééé rossz az irány, de magabiztosan mentek előre. Gondoltam magamban, egyszer csak összefutunk még ma, és így is lett kb 4 perc elteltével. Visszatértek! Ahogy mi is, úgy a résztvevők is szép lassan szállingóztak befelé. Volt akit már ismerősként köszönhettünk és volt olyan is aki most először (reméljük hogy nem utoljára) csatlakozott hozzánk. A szokásos eligazítás után nekivágtunk a 210 km-es távnak, irány Tihany, a belső tó.

Öröm volt hátra nézni a tükörben, mindenki fegyelmezetten szépen rajzolta az íveket Balatonfüredig. Az északi part egyhangúságát a tihanyi panoráma út látványa tette érdekessé. Nagyon szép és nyugodt ilyenkor a Balaton, egy két horgászon kívül csak a vitorlavásznak fehérsége törte meg a tó kék vízét. Szezonban itt szinte egymást érik az autók, na de ilyenkor kihalt ez a környék, legalábbis ebből a szempontból. Kellemes, nézelődős tempóban végig gurultunk a Tihanyi-félszigeten. A belső tóhoz érve, a gémeskút elé parkolva, a sztorizgatások közepette arra figyeltünk fel (szó szerint), hogy eltűnt a nap és támadnak a sötét fellegek. Nosza tovább is indultunk, hogy szemügyre vegyük a tavasz ruhájába öltözött Balaton-felvidéki utakat.
Aszófőnél északnak fordultunk Pécsely irányába, majd a goromba felhőknek köszönhetően, az eredeti elképzelést gyorsan módosítva Mencshely, Köveskál és Veszprémnek vettük az irányt. Ez egy kiváló szakasz nekünk motorosoknak. Az utak minőségével van némi gond, de a környezet, ahol ez az út kanyarog, az pazar. Rápillantottunk a ingó-kő bekötőútjára, felidézve a tavalyi túrát, de most nem álltunk meg, tovább mentünk, reménykedve, hogy megússzuk szárazon. Tapolcát elérve, jön ismét egy újratervezés ami az útvonalat illeti, Sümeg irányába annyira el volt borulva, mintha éjszaka lenne. Kizárt, arra nem megyünk, ma, ezen a túrán nem ázunk meg! Ennek „köszönhetően” a langallóst vesszük célba, persze egy kis kitérővel. Taliándörögdnél elmotorozunk az űrállomás tányérjai alatt, majd a vigántpetendi szerpentinen megkoptatjuk kicsit a gumik széleit. Ha jó lenne az út akkor úgy éreznénk mintha egy kicsit az Alpokban járnánk. Sajnos gyorsan lerángatnak minket a földre, az „Alpok érzés” a rossz útnak hála már az első kanyar után eltűnik az emberből, viszont a kilátás innen is kifogástalan. Adunk a veseköveknek rendesen..

Most jön egy kis kalóriapótlás a langallós néninél, beszélgetés, történetek mesélése, idei túráink, sok minden szóba kerül ebéd közben. Van itt minden mint a búcsúban, langalló, cipóban sült csülök, babgulyás, székelykáposzta, rétes, itt senki sem marad éhes. Mivel a sümegi vár kimaradt és Zirc irányába még világos van, hát hajrá, elindultunk arra is. Természetesen megint a mellékutakat választottuk, Lókútnál már garantáltan senkinek sem maradt egyetlen egy veseköve sem. Mondja még valaki, hogy a motorozás nem egészséges…. Belekóstoltunk egy kicsit a Zirc után szerpentinbe, majd a parkolóból rápillantottunk a Cseszneki várra, azaz ami megmaradt belőle.

Na itt már nem voltak kegyes hozzánk az égiek, elkezdett esni az eső és csapatunk is megfogyatkozott kissé. Megmaradt erőink visszaindultak Veszprémbe, hát nem jutottunk sokáig, Zircnél feltartoztatott minket a front. Ez nem keleti, déli vagy nyugati volt, inkább hideg, vártunk egy kicsit hogy elálljon az eső. Hát azon kívül, hogy jót beszélgettünk, sokat nem ért ez a „pihenő”. Teljes tüdőkapacitással fújtuk a felhőket északi irányba de a sötét felhők csak nem engedtek. Elvégre ez csak víz mondattal a fejünkbe és széles mosollyal az arcunkon nekiindultunk, persze ettől még a ruha nem lesz vízálló, de lelkileg számít valamicskét. Egészen addig persze, amíg a nyaknál meg nem érzed azt a hideg valamit, ami egyre lejjebb és lejjebb is szivárog, jaaaa ez csak víz. Arról már nem is beszélve, hogy nagy fújások, öltözködések közepette persze hogy nem búcsúztunk el egymástól, így hát Veszprémnél, pár kilométer múlva ismét meg kellett állni. Még jó hogy az OMV kút útba esik és van jó nagy tető is felette.
Ez már tényleg az utolsó pihenő volt a túrán, itt már elköszöntünk egymástól és száraz utat kívánva egymásnak hazának indultunk.

Bízom benne, hogy mindenki jól érezte magát és hogy még találkozunk az idei túráinkon!

További képek…katt ide