Beszámolók | motorozzvelunk.hu

Pirellik “csatája”

blog, Pirelli, R1250GS

Pirelli Scorpion Trail 2 vs. Angel GT 2 Kipróbáltam és elkoptattam 2 pár Pirelli gumit egy BMW R 1250 GS-en. Túrákon használva, egy, na jó másfél személlyel :mrgreen: és csomagokkal.Hogy melyik a jobb? Olvasd el és megtudod... Többek között 2 örök téma biztosan van a motorosok körében, az egyik a motorgumi, a másik pedig a fogyasztás! Na, én most az elsőre szánok pár percet, méghozzá két különböző típusú Pirelli gumi szett kapcsán. Az egyik a Pirelli Scorpion Trail 2, ami túraenduróknak ajánlott gumiabroncs. Na, ebből már elhasználtam jó párat, fülig érő szájjal. Aztán jött a kisördög, illetve angyal, a Pirelli Angel GT 2, ami sport-túra motorok között keresi rajongóit. Mivel elég makacs és kísérletező szellem vagyok, így a skorpiók elkoptatása után, a Full-Gas-ban kiváló hangulatban felkerült egy garnitúra angyal az #R1250GS -re. Mind 2 típussal mentem hidegben, melegben, esőben, szárazon és mindegyiket elkoptattam, amíg jónak láttam. Nem volt gumifüstöltetés és semmi hülyeség, túrázás viszont ezerrel, kanyarokkal, hegyekkel dinamikus és normál tempóban, na meg persze kis autópályázással. Pirelli Angel GT 2 9 000 km élettartam (még 0,5mm volt a kopásjelző felett) kevésbé hegyes profil halk futás stabil tapadás már az első kilométereken is (persze az emberi hülyeséget ez sem tolerálja, ezt megtapasztaltam) kiváló tapadás szárazon, vízen, hidegben és melegben (nekem egyszer sem csúszott meg) kanyarban rendkívül stabil fékezéskor is, semleges szinte egyenletes kopás a közepén és a szélén az első gumi kevésbé és egyenletesen kopik, talán kibír 2 db hátsót is a gumi széle felé haladva hullamosodás nem volt tapasztalható mivel még új gumi ezért "drága" főleg ha a túraenduró kategóriát nézem Pirelli Scorpion Trail 2 11 000 km élettartam (még 0,5mm volt a kopásjelző felett) hegyes profil (amíg új beesős érzés a kanyarban) halk futás stabilabb tapadás már az első kilométereken is (persze az emberi hülyeséget ez sem tolerálja)

Pirelli Scorpion Trail 2 vs. Angel GT 2

Kipróbáltam és elkoptattam 2 pár Pirelli gumit egy BMW R 1250 GS-en. Túrákon használva, egy, na jó másfél személlyel és csomagokkal.
Hogy melyik a jobb? Olvasd el és megtudod…

Tovább olvasom

Csak a kanyar 4.0 – 2019

Cevapcici, tengerpart, kanyarok, instruktor... Szerző: Rostás Péter 2 legyet egy csapásra?Igeeen! Vezetéstechnikai képzés és motoros túra, aminek a célja a horvát tengerpart volt. Tenger, napfény, kanyarok és egy jó instruktor, Szabó Henrik személyében, a 42RidingSchool-tól. Nekem ez volt az első igazi túrám. Rendes, nagy-motorom is csak április óta van. Mivel voltam egy-két tréningen (a Ti zsámbéki Henrikesetekre is), így gondoltam belevágok a túrázásba... Mivel Henrik szimpatikus volt a tréningen, és azt is Ti szerveztétek, nem volt más választásom mint elmenni a Csak a kanyar 4.0-ra! :) Letenye nem a legközelebbi helyszín Budapestről, ezért már 0. napon lementem a Sormáson leszervezett (nagyon jó) szállásra. Jobban nem is dönthettem volna! Már ott megízlelhettem a remek, családias hangulatot, ami a túráitokon természetes! (Ezt többen meg is erősítették a visszajárók közül!) Maga a 3 napos képzés/túra szinte elmondhatatlanul jól sikerült, még az októberi időpont dacára is. Kellemes idő, gyönyörű tájak, és persze remek hangulat reggeltől estig (és még tovább is)! Ez a túra egybe esett a Záró túrával ezért a szálláson, illetve sokszor az ebédnél találkoztunk, és a kb. 40 motor látványa leírhatatlan! Minden nem motorozással töltött percben ment az ismerkedés, beszélgetés és persze a hidratáció! Na jó, az csak esténként...... :) Henrik minden megállónál átbeszélte Velünk a következő szakaszt, illetve az előző szakaszon nyújtott produkciónkat. Esténként videón is láthattuk a teljesítményünket, persze kommentár kíséretében, ami építőleg hatott a másnapi motorozásra. Már az első nap, útban a tengerparti szállásunkra, még a ZÓNA ADAG csevapcsicsa előtt, Henrik rajzolta is az íveket! Mondjuk itt csak krétákkal, de ugye a szándék a fontos!? :) Majdnem elfelejtettem! A tréningre Henrik meglepetés vendéget is hozott! Egy kicsit velünk motorozott a méltán híres HH Taylor is! :) :) Veletek mindenki azt érezhette, hogy egyenlő! Mindenki elmondhatta magáról, hogy jó motoros! Mert ugye ki a jó motoros? Hát aki épségben haza is

Cevapcici, tengerpart, kanyarok, instruktor…

Szerző: Rostás Péter

2 legyet egy csapásra?
Igeeen! Vezetéstechnikai képzés és motoros túra, aminek a célja a horvát tengerpart volt. Tenger, napfény, kanyarok és egy jó instruktor, Szabó Henrik személyében, a 42RidingSchool-tól.

Tovább olvasom

Balkán Fanatik 2/2.

Tengerpart, szél, SH20 és sok fotó Jelzem ez már a második rész, az első részt itt olvashatod! Egy gyönyörű, közvetlenül a parton lévő hotelben pihentünk le. Fárasztó volt a nap, agyban is, fizikailag is. forrás: Tötő Zsó – blog Lassan már nem merem leírni, hogy természetesen a motorok leállítása, helyre rakása után megint az első dolgunk az volt, hogy körbe vittük a pálinkás flaskát, mint a véres kardot, (na most tényleg, tegye fel a kezét akinek kezd megjönni a kedve a túrázáshoz velünk) mert a kedves olvasó azt fogja gondolni, hogy igazából ez egy motorozásnak álcázott halál a májra túra, pedig nem is. Ilyenkor egyszerűen csak borzasztóan jól esik egy órán át beszélgetni, egyet-egyet koccintani, megosztani az aznapi friss élményeket. Jókat röhögtünk, ahogy szoktunk, (csak magyarosan : harsányan és hosszan) aztán elfoglaltuk a szobáinkat, lent pedig lefosztottuk az isteni finom svédasztalos vacsoraasztalt. Kiültünk a tengertől 10 méterre lévő teraszra és sztorizgattunk még egy ideig, ám a hideg nem engedte, hogy sokat időzzünk. Szokatlanul hűvös volt. Másnap reggel az M2.4-es úton délre, Albánia felé folytattuk utunkat. Mielőtt azonban elértük volna a határt, letértünk az útról és felgurultunk egy gyönyörű szakaszon, hogy rálássunk a Skadari tóra. Egy balos visszafordító kanyar külső ívén a kavicságyon lepakoltuk a motorokat és tartottunk egy 10 perces szünetet. Fotóztunk, bámészkodtunk és kiragasztottunk egy motorozzvelünkös matricát. Orbitális szél fújt, mindenki úgy nézett ki a képeken, mintha belenyúlt volna a 230-ba. Jókat röhögtünk magunkon.. meg egymáson is. Tovább gurultunk a határ felé. Egészen megörültünk, hiszen nem volt ANNYIRA vészes a sor, úgy 15 autó lehetett a csapat eleje előtt. Ekkor azonban némi nyüzsgés támadt a határőrök között. Abból, ahogy ide-oda mászkáltak és felváltva vakargatták a fejüket, nem azt szűrtem le, hogy minden fasza. Rövid időn belül kiderült, hogy az elektronikus rendszer összeszarta magát, így előkapták az A3-as méretű, 25 centi vastag zsebkönyvüket

Tengerpart, szél, SH20 és sok fotó

Jelzem ez már a második rész, az első részt itt olvashatod!

Egy gyönyörű, közvetlenül a parton lévő hotelben pihentünk le. Fárasztó volt a nap, agyban is, fizikailag is.

Tovább olvasom

2018 Balkán Fanatik 1/2.

Szezonzáró cidri túra : irány dél! forrás: Tötő Zsó – blog Van pár túrabeszámoló a tarsolyomban még, amivel tartozom. Ezeket esős, könyvolvasós, hideg napokon fogom pótolni, előtte jöjjön a 2018-as, tavalyi szezonunk utolsó túrája. Horvátország, Bosznia, Montenegró, Albánia. - Szép kör, ugye? A csodálatos Balkán Picasso-i vonalvezetésű országhatárainak köszönhetően sokszor léptünk határt, de valamilyen isteni csoda folytán mindegyiket megúsztuk különösebb szívás nélkül. Egyetlen egyszer álltunk több ideig, az albánoktól bebocsájtást várva, amikor az összeomlott számítógépes rendszerük miatt mindenki adatait egyesével, egy A3 méretű (nem a kocsi, a papírlap) könyvbe jegyzetelték le, de erről később. A túra maga ismét Barcsról indult, szerda reggel 8 órakor. A már megszokott nulladik napot Nagyatádon töltöttük a csapat egyik felével. A másik fele tőlünk nem messze Kocsonyavisontán, akarom mondani Csokonyavisontán (de komolyan az első verzió mennyivel jobb) éjszakázott. Kedd este már sejthető volt, hogy izzadni nem fogunk másnap kora reggel, de hogy ez az egész túra alatt így lesz, arra azért nem számítottam. Szerdán mire átértünk Barcsra Nagyatádról a gyors 7 órai reggeli után, én azt hittem, hogy ott döglök meg. Menet közben életemben először komolyan elgondolkoztam rajta, hogy kiállok a sor végéről és szólok a többieknek, hogy később találkozunk. Az aláöltöző kesztyű + motoros kesztyű kombinációban és az esőkesztyűmben is szét fagytam. Kb. 3 perccel az indulás után átfúrhattam volna egészen nyugodtan az ujjaimat egy négyes fúrószárral, semmit sem éreztem volna belőle. Ott sejtettem először, hogy ebből a jövőben markolatfűtés lesz. Az útszéli árkok, rétek hófehérek voltak a dértől. Barcson aztán a benzinkút parkolójában úgy gyűltünk a napfényre, mint hangyák a zsemlemorzsára. Toltunk egy papírpoharas presszó kávét, egy pisit (már megint a budiajtóért verekedtünk, ugyanis ebben a hidegben a komplett csapat átment húgykazánba), ketté osztottuk a csapatot és meglódultunk az első megállónk felé, ami hagyományszerűen egy kellemes cukrászda Lipikben, Horvátországban. (A tulaj már mosolyog, amikor hallja a

Szezonzáró cidri túra : irány dél!

forrás: Tötő Zsó – blog

Van pár túrabeszámoló a tarsolyomban még, amivel tartozom. Ezeket esős, könyvolvasós, hideg napokon fogom pótolni, előtte jöjjön a 2018-as, tavalyi szezonunk utolsó túrája.

Horvátország, Bosznia, Montenegró, Albánia. – Szép kör, ugye?

Tovább olvasom

Garda kanyar, 2018. június 6-10.

Cél a Garda-tó! Egy 5 napos túra a Garda-tóhoz, Olaszország legnagyobb tavához, persze olyan motorozzvelunk.hu-s utakon és hangulatban. Jövet-menet útba ejtettük a Dolomitok legjobb hágóit és barangoltunk kicsit Szlovénia fantasztikus útjain is. Az indulás napján miután a résztvevők türelmesen meghallgatták, hogy mi vár rájuk az elkövetkező 5 napon. A létszám miatt ketté bontottuk a csapatot és Szlovénia felé vettük az irányt és szebbnél szebb dombok között motoroztunk, szőlőültetvények között jutottunk el Jeruzsálembe, ami egy kedves kis szlovén régió. Ekkor még nem tudtuk, hogy később még találkozunk más vallási témájú hellyel is. Itt a kávé elfogyasztását követően megnéztünk egy kis kastélyt, ahol a hiányos személyzet mellett egy fácán (fotó) köszöntötte a társaságot. Kis pihenőt követően megismertük Szlovénia girbe-gurba dombos útjait, erdejeit, és haladtunk első napi szállásunk felé Ausztriába. A hegyi utakat nem csak kanyarok, hanem útjavítások is tűzdelték, de végül néhány lámpa és néhány csepp eső után szerencsésen megérkeztünk a szállásra. Az túra második napja azzal telt, hogy a lehető legkacskaringósabb és hágókkal tarkított utakon eljussunk Olaszországba a Garda tó környéki szállásra Trentó városa mellé. Az időjárás alapvetően kedvezett nekünk, mert az eső csak ilyesztegetett, bár köddel és felhővel azért találkoztunk. Reggel indulás előtt némi vezetéstechnikai beszélgetés alakult, de hát minden motorosnak mindig van még hova fejlődni és tanulni. Harmadik napon megcéloztuk a Garda tavat, amint megláttuk már értettük, hogy miért olyan kedvelt turista célpont. Bemelegítésként a tó északi csücskében elterülő Riva del Garda városkában sétáltunk és fogyasztottunk igazi olasz kávét egy nagyon kedves kis helyen. Ezt követően a tó parti alagutakban haladva a tó nyugati oldalán motoroztunk, majd kanyargásztunk a tó felett a hegyoldalban haladó utakon és eljutottunk egy ámulatba ejtő kilátással rendelkező teraszos étterembe, ahol gyönyörű kilátás mellett fogyasztottuk el az ebédet. Az ebédet követően a csapat egyik fele hosszabb és kanyarokban igen gazdag útvonalon jutott el

Cél a Garda-tó!

Egy 5 napos túra a Garda-tóhoz, Olaszország legnagyobb tavához, persze olyan motorozzvelunk.hu-s utakon és hangulatban.

Jövet-menet útba ejtettük a Dolomitok legjobb hágóit és barangoltunk kicsit Szlovénia fantasztikus útjain is.

Tovább olvasom

2018. június 21-24. Alpesi vizes

Csillag túra az Alpokban! 4 napot csavarogtunk Ausztriában, egy kis Németországi kitérővel. Sasfészek, Königsee, Hallstatt és még egy két "apróság". Volt mit nézni, az biztos és volt hol motorozni, szuper utak, szuper környezet és egy jó csapathoz volt szerencsénk. Az indulás napján miután a résztvevőkel átbeszéltük az elkövetkező 4 nap terveit. Egy csapatként a megbeszélt és mindenki által szépen tartott cipzár alakzatban elinultunk úti célunk Maria Alm felé. Első megállónk Sankt Corona felé, ahol napsütéses időben gyönyörű kilátás tárult elénk. Utunkat folytatva némi terelésnek köszönhetően Mariazell főterén ittunk egy finom kávét, melyet megelőzött egy finom leberkäse. Innen a Wildalpenen keresztül jutottunk el szállásunkra, ahol a nap végén jól esett a vacsora. szállásra. A nap folyamán egy kis vezetéstechnikai beszélgetés segített a kanyarokat biztonságosan és élvezetesen bevenni. Második napunkon az igényekhez alkalmazkodva két csapatban eltérő útvonal teljesítése volt a cél. Természetesen ma is folytattuk a vezetéstechnikai ismeretek megtbeszélést. A rövidebb útvonalat válaszutó társainkkal meglátogattuk a Sasfészket, ahonnan lélegzetelállító fényképeket készítettünk többek között az alattunk elterülő Königsee-ről. A sasfészekből lementünk a tó partjára, ahol találkoztunk egy 40 éve üzemelő BMW R60-al, aminek az első gazdája elmesélte, hogy már bejárta vele a fél világot és még mindig jól szuperál. Néhány kép készítését követően ismét elhaladtunk a Sasfészak alsó parkoló mellett, hogy a Rossfedstrasse látványúton vadászhassuk a kanyarokat, és indultunk vissza a szállásra. Szállásválasztásunk igen jól sikerült, hiszen hazatérve az utolsó 30 km igencsak kanyargós és remek útminőségű volt. A hosszabb útvonalat választó társaság megcsodálta a Königsse szépégét és elhaladva a Sasfészek parkoló mellet szintén karcolgatta a Rossfeldstrasse aszfaltját. Ezt követően elhaladva a Mondsee és az Attersee mellet gurult gyönyörű helyeken a csapat. Ezek után nem volt más hátra, mint elérni a Loser panoráma út szépséges felső pontját. Itt sajnos az időjárás kicsit meglepett minket mivel havazott. A szállás felé indulva pihenés képen

Csillag túra az Alpokban!

4 napot csavarogtunk Ausztriában, egy kis Németországi kitérővel. Sasfészek, Königsee, Hallstatt és még egy két “apróság”.
Volt mit nézni, az biztos és volt hol motorozni, szuper utak, szuper környezet és egy jó csapathoz volt szerencsénk.

Tovább olvasom

Európa utolsó titka: Albánia avagy a nagy meglepetés – 2018

Él bennünk egy sztereotípia, hogy milyen is lehet Albánia. Bunkerek, szamarak, birkák kecskék, és katasztrofális utak, és lopott Mercedesek. Ha ez még nyomokban meg is van, de már mindenkiképp a múlt. Mit láttam én ? Kezdem a legelején. Írta: Schraub Károly Rengeteg vadonatúj épületet. Ennyit, ennyi idő alatt sehol nem építettek Európában. Szinte mindenük új. Temérdek szálloda, benzinkút, bútorbolt, és autószerviz. Az ipar is rohamos léptekkel fejlődik. Új gyárak, üzemek, lakóparkok, boltok minden felé. érthetetlen, hogy honnan van minderre pénzük. De valahonnan van. Az utakból két fajta van. Amihez már hozzányúltak, és amihez még nem. Az előző hibátlan burkolat , remek műtárgyakkal, az utóbbi maga a katasztrófa. (Ebből van kevesebb.) Gőzerővel folyik az autópálya építése. Fenn a hegyekben viszont maradt minden a régi. Az összesen, mintegy 900 Km ből, amit albán földön tettünk meg, kb 700 km kifogástalan minőségű volt. Fő vonalakban sajnos kimondható, hogy a fő útvonalaik általános állapota, jobb mint itthon. A közlekedésről Szeretik, tisztelik, és segítik a motorosokat. Mindenki integet, mosolyog, és előzékeny. Persze,hogy van kivétel. A városi közlekedés európai motoros számára, maga a katasztrófa. Nem a KRESZ-re,hanem a szemkontaktusra alapoz. Ezt szokni kell, mert az első nagyvárosban, halálra rémültünk attól, hogy mindenki megy amerre lát. Ezt szokni kell, de gyorsan tanultunk. Villanyrendőr nincs. Ezek azt is csak ajánlásnak vennék. Viszont rajtam kívül senki nem nyomta a dudát. Én viszont becsokizva a gatyámba, annál többet. Mivel a többiek nem tették, így igen hatékonynak minősült a két kamion dudám. Az előzékenység is meg van. Igaz nem 5-7 másodperc, mint Európában, hanem csak 2-3. De ha te nem mész, megteszi ő. Tény, hogy ez néha tolakodásnak tűnik, de valójában nem az. Csak próbálnak haladni abban a “rendezett” káoszban. Egy szó mint száz, igen csak érdekes és izzasztó dolog náluk közlekedni. Ez a komp is megért egy misét az indulás előtt. A

Mit láttam én ?

Kezdem a legelején.

Írta: Schraub Károly

Tovább olvasom

Egy téli kaland margójára, 2018 február hószántúra

Kedves Mindenki, Szeretném megosztani az élményt, az érzést, hogy mit is jelentett nekem ez a pár nap a Hargitán. Először is, ki tudja miért, de én még sosem jártam Erdélyben, bár mindig kíváncsian kacsintgattam irányába. Amit ezen a túrán sikerült átélni nehéz lesz megugorni. Szabadságérzet és a mindennapi gondok/feladatok teljes kikapcsolása volt a cél. De! Itt ezen felül átélheted még újra a gondtalan, laza és (ma már elképzelhetetlen) "majd lesz ahogy lesz, nem agyaljuk túl" 70-es, 80-as évek gyerekkora érzést. Mint a gyerekek.... Tényleg. Megérkezés: A megérkezés napján kicsit elbizonytalanodtunk, mert biza nem sok havas folt volt az odavezető úton. De félelmünk alaptalannak bizonyult, volt hó ott ahol kellett és a nap végére ott is ahol nem kellett... :) Az első este szállás elfoglalása, csapatépítő vacsora és italozgatás jegyében telt. Meg kell valljam jól voltunk tartva! Első nap: Nyugodjáá lee, attól megnyugszó! Semmi hajtás, kb 9 órakor bőséges reggeli, házi sonka, stifi, finom tea, házi....:) Kb. 10:30 kor gyülekező teljes felszerelésben a panzió udvarában, ahol egy katonai, leszerelt 4X4 es csapatszállító wágenre pattantunk fel. A bizalmat a sofőrnek teljes mértékig megszavazva kapaszkodtunk a ponyvavasba fülig érő mosollyal. Megérkeztünk a tisztásra ahol a szánokat tartják, hopp egy "házi". A poént nem lövöm le, de olyan "székelyesen" oldotta meg a tulaj az eszközök kiosztását. Konkrétan: -Tulaj: "Na emberök, itten van a gaaz..." -Márió: "Azt jóvan??" -Tulaj: "Azt jóvan! Naaa nem őtözködni, szánozni gyüttünk!!!" Hát ez??? :) Maga a szánozás semmihez sem hasonlítható élmény, irányítása a western kocsmákba megszokott bikához hasonlatos. Testből kell irányítani, és bár jogosítványt nem igényel nem árt ha van egy pici motoros tapasztalatod. Továbbá az sem árt, ha nem vagy lázas mert sajnos én első nap az voltam, kicsit többet kellet így küzdenem, de megérte. Az első napon kb 35 km-t szánoztunk, felmentünk a Hargitára, maga volt a

Kedves Mindenki,

Szeretném megosztani az élményt, az érzést, hogy mit is jelentett nekem ez a pár nap a Hargitán.
Először is, ki tudja miért, de én még sosem jártam Erdélyben, bár mindig kíváncsian kacsintgattam irányába. Amit ezen a túrán sikerült átélni nehéz lesz megugorni. Szabadságérzet és a mindennapi gondok/feladatok teljes kikapcsolása volt a cél.
De! Itt ezen felül átélheted még újra a gondtalan, laza és (ma már elképzelhetetlen) “majd lesz ahogy lesz, nem agyaljuk túl” 70-es, 80-as évek gyerekkora érzést. Mint a gyerekek…. Tényleg.

Tovább olvasom

Hószánozz velünk… 2018. január

Több okból is vártam már nagyon a január 25.-ét. Egyrészről csütörtöki nap ellenére, nem kell dolgozni menni, másrészről úttörő lehetek a motorozzvelünk.hu történetében, hiszen részt vehetek, az első hószán, motorosszán túrán. Egy motoros túra előtt, már nem igen szokott verni a víz, hogy mit is kell összepakolnom illetve magammal vinnem, de most vagy 2 héttel korábban elindult az agyaskodás, hogy motorosruha vagy síruha, milyen kesztyű, milyen sisak, bakancs vagy csizma? Végül az aláöltözet-síruha-síkesztyű-motorosbukó-motoroscsizma kombó mellett döntöttem. (szerintem jól) Aztán ahogy közeledett az indulás időpontja, egyre sűrűsödtek a telefonok és email-ek, hogy ki, mikor, kivel, mivel, milyen útvonalon stb. Mi Józsi-Ági párossal szövetkeztünk és nagyon bölcsen, (de még inkább kényelmesen) a ház elé beszéltük meg a találkozót. Csütörtökre csupán annyi volt a "feladat", hogy jussunk el az esemény helyszínére, Ivómezejére. Ezt mi hibátlanul abszolváltuk is, eseménytelen kellemes utunk volt. Már amennyire "kellemesnek" nevezhető egy 187cm-es, egy mázsás testtel, egy Ford Ranger hátsó ülésén eltölteni úgy nagyjából 10 órát... (Tudom, Józsi... kussolok, mint sz@r a gazban... háztól, házig fuvar, miegymás... Amúgy meg ezúton is köszi, hogy az odaút ellenére is hazahoztál minket!) :-)) Hideg idő, meleg fogadtatás - ahogy az így január vége felé, Erdélyben megszokott. Alig nyeltük le a "Welcome" pálinkákat, máris lehetett újratölteni a poharakat, mert befutott a következő 4-es csapat. A harmadik brigádra kicsit várnunk kellett. Ők elhasználták mind a "kérdezzük meg a közönséget", (helyiektől érdeklődtek) mind a "telefonos segítséget" (hívjuk fel a Lazát, holaviharbanvannak?). Izvoare és Izvoru (Muresului) csupán néhány betű, na meg 60km különbség. Sebaj, vacsorára ők is előkerültek. (Egy páros, némi műszaki probléma okán, visszafordulni kényszerült, így ők csak bő 24 órás késéssel csatlakoztak hozzánk) Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk és egy kiadós -helyi- reggeli után, izgatottan toporogva vártuk a 10:30-at, amikorra is megbeszéltük az indulást. Gyuszi és Csabi, tartva a menetrendet, platóra ültették a bandát és

Tovább olvasom

Balkán expressz 2017 – Az időutazó túra 2/2.

Az időutazó túra, avagy : "A háborúnak vége, de béke sohasem lesz" 2/2. forrás: Tötő Zsó – blog Lassan újra itt a szezon és én még tartozom Nektek a nagy Balkán túránk befejező részével illetve a 2017-es évet lezáró hétvégénk beszámolójával. A helyszín még mindig Montenegro, azon belül is a Lovcen Nemzeti Park. (Nézzétek meg mindenképpen, ha ott jártok, egyszerűen csodás!!)Harmadik reggelünkön is gyönyörű panorámára ébredtünk, a kis völgyben felépített, erdővel körülölelt Hotel igazán jó választás volt.A szoba hatalmas, padlóig érő ablakaiból pont ráláttunk a motorokra, így volt alkalmam lefekvés előtt, felkelés után sőt még éjjel is 1x rápillantani Zére és a mögöttük elterülő gyönyörű erdőre. Jót reggeliztünk, majd egy rövid eligazítás után ismét két részre oszolva, csodaszép, izgalmas, szűk, kanyargós, erdővel körbevett utakon keletnek indultunk, hogy aztán még Podgorica előtt észak felé fordulva, átmotorozzunk a Durmitor Nemzeti Parkon. Ellőtte azonban az említett útvonalon haladva első megállónk a Skadari-tó (régi magyar neve : Szkutari-tó) északnyugati csücskénél volt. Ez a közel 390 km2 területű tó, az utolsók között megmaradt, édesvízi mocsaras vidékek egyike, aminek 2/3-a Montenegróhoz, 1/3-a Albániához tartozik és Európában a pelikánok utolsó természetes élőhelye.. Forrás: Tötő Zsó – blog Miután kibámészkodtuk magunkat, tovább indultunk Podgorica irányába, aminek határán északnak fordulva máris a következő megállónk felé robogtunk. Egy kávé,süti erejéig leparkoltunk egy gyönyörű, hegyoldalba épített kávézó/hotel hatalmas udvarán. A teraszról letekintve csodálatos völgy tárult elénk. Olyan magasan voltunk, hogy az egész olyan érzés volt, mintha Apukám egykoron volt miniatűr terepasztalát bámultam volna apró házakkal, vasúttal, alagutakkal, folyóval.. A kávé szürcsölgetése közben a fiúk felfelé mutogatva jelezték, hogy oda megyünk fel, abba a kolostorba.. hát, mondom az nagyon faja, de ott csak szikla van. Nem, alaposabban megnézve a fenyők és más fák rengetege valóban eltakart egy hófehér, konkrétan a sziklafalba vájt hatalmas kolostort. Az már messziről ránézve is látszott, hogy oda a feljutást 30 hajtűkanyarnál alább nem

Az időutazó túra, avagy : “A háborúnak vége, de béke sohasem lesz” 2/2.

forrás: Tötő Zsó – blog

Lassan újra itt a szezon és én még tartozom Nektek a nagy Balkán túránk befejező részével illetve a 2017-es évet lezáró hétvégénk beszámolójával.

A helyszín még mindig Montenegro, azon belül is a Lovcen Nemzeti Park. (Nézzétek meg mindenképpen, ha ott jártok, egyszerűen csodás!!)
Harmadik reggelünkön is gyönyörű panorámára ébredtünk, a kis völgyben felépített, erdővel körülölelt Hotel igazán jó választás volt.

Tovább olvasom

Kategória: Beszámolók

Pirelli Scorpion Trail 2 vs. Angel GT 2

Cevapcici, tengerpart, kanyarok, instruktor…

Tengerpart, szél, SH20 és sok fotó

Szezonzáró cidri túra : irány dél!

Cél a Garda-tó!

Csillag túra az Alpokban!

Mit láttam én ?

Az időutazó túra, avagy : “A háborúnak vége, de béke sohasem lesz” 2/2.