forrás:
Egy gyönyörű, közvetlenül a parton lévő hotelben pihentünk le. Fárasztó volt a nap, agyban is, fizikailag is.
forrás:
Van pár túrabeszámoló a tarsolyomban még, amivel tartozom. Ezeket esős, könyvolvasós, hideg napokon fogom pótolni, előtte jöjjön a 2018-as, tavalyi szezonunk utolsó túrája.
Horvátország, Bosznia, Montenegró, Albánia. – Szép kör, ugye?
Él bennünk egy sztereotípia, hogy milyen is lehet Albánia. Bunkerek, szamarak, birkák kecskék, és katasztrofális utak, és lopott Mercedesek. Ha ez még nyomokban meg is van, de már mindenkiképp a múlt.Kezdem a legelején.
Írta: Schraub Károly
Szeretném megosztani az élményt, az érzést, hogy mit is jelentett nekem ez a pár nap a Hargitán.
Először is, ki tudja miért, de én még sosem jártam Erdélyben, bár mindig kíváncsian kacsintgattam irányába. Amit ezen a túrán sikerült átélni nehéz lesz megugorni. Szabadságérzet és a mindennapi gondok/feladatok teljes kikapcsolása volt a cél.
De! Itt ezen felül átélheted még újra a gondtalan, laza és (ma már elképzelhetetlen) “majd lesz ahogy lesz, nem agyaljuk túl” 70-es, 80-as évek gyerekkora érzést. Mint a gyerekek…. Tényleg.
Egy motoros túra előtt, már nem igen szokott verni a víz, hogy mit is kell összepakolnom illetve magammal vinnem, de most vagy 2 héttel korábban elindult az agyaskodás, hogy motorosruha vagy síruha, milyen kesztyű, milyen sisak, bakancs vagy csizma?
forrás:
Lassan újra itt a szezon és én még tartozom Nektek a nagy Balkán túránk befejező részével illetve a 2017-es évet lezáró hétvégénk beszámolójával.
A helyszín még mindig Montenegro, azon belül is a Lovcen Nemzeti Park. (Nézzétek meg mindenképpen, ha ott jártok, egyszerűen csodás!!)
Harmadik reggelünkön is gyönyörű panorámára ébredtünk, a kis völgyben felépített, erdővel körülölelt Hotel igazán jó választás volt.
forrás:
Ezt a túrát is vártam -háh, nyilván. De ezúttal nem csak a veretős szakaszok, hanem az előre betervezett útvonalak történelmi múltja és mesélni valója is izgalomban tartott.
Szeptember 13-án, szerdán, már ahogy az lassan megszokott, munka után indultunk le a nulladik napi szállásra, Nagyatádra. Ki volt számolva az időnk, mert egyébként sem teljesen veszélytelen szürkületben motorozni, de így szeptember-október környékén még picivel nagyobb a rizikója, hogy valamelyik bambit vagy vaddisznót épp a főúton keresztül vezeti át a WAZE. (“A kettes etetőnél dugó alakult ki, kerülj balra.”)
forrás:
Szombat reggel már igazi napsütésre ébredtünk, a motorok retkességén és a frissen táskába hajtogatott esőruhán kívül semmi nyomott nem hagyott rajtunk az előző másfél nap monszunja, (éjjelre nagyon okosan összehajtva felejtettem a szobában az esőcuccot, megdicsértem magam reggel!) az útviszonyok is egészen korrektek voltak, csak itt-ott találkoztunk nedves aszfalttal, vagy felhordással. A 111-es úton indultunk el, nyugati irányba.