fbpx

Kategória: Beszámolók


Pénteken indultunk, de már a hét elején izzottak a vonalak, izgatott hangon záporoztak a hívások: Mikor megyünk már? Miért nem holnap indulunk? Láttad, jó időnk lesz!? Hozol pálinkát? És olajat? Peti, induljunk máááár!!

Úgy látszik, nem csak én izgultam, nem csak nekem volt egyedül mehetnékem, jobban vártam ennek a motoros túrának az indulás napját, mint gyerekkoromban a karácsonyt! A hét közepén már aludni sem bírtam, a báránykák is elfogytak, és én is feladtam a számolgatásukat. Nagy nehezen de eljött a péntek, az indulás reggele.

Gondoltam, jól megünnepeljük a munka ünnepét délen, irány a horvát Toscana és a Safari Bar. Lesz hegyi kanyargászás, majd tengerre nézés, kulturális programról nem is beszélve…
2014 nem volt egy száraz év, már ami a mi motoros túráinkat illeti. Azt mondtam, hogy ha idén is annyi vizet kapunk felülről, mint tavaly, akkor búvárruhát kell venni motoros ruha helyett. Szóval a 2015-ös szezon első túrájának tervezgetésével, elkezdtem járni az esőűző táncot.

Ahogy mások mondták, idén nem voltak velem úgy Horvátországban, hogy ne áztunk volna meg. Amire mondhatnám hogy ez aljas rágalom, de nem igaz. A csapat gyűlt, az időjárás tökéletesnek ígérkezett, már- már gyanúsan jót, esőmentes időt ígértek az időjárásos honlapok. Mindenki bizakodot, aztán eljött az indulás napja. 

Hagyományainkat követve, idén is motoroztunk egy jót a csipkés hegyek árnyékában, a Dolomitokban. A túra neve sokat elárul, 1000 kanyar, nem pedig 1000 pizza, hogy miért? Mert itt minimum 1000 kanyar boldogítja életünk évről évre, megkerültük a Sellat, motoroztunk fel és le pl. a Gau hágón keresztül, ami csak az egyike annak a 12 db hegyi átkelőnek amit 2014-ben meghódítottunk.

Ez volt a szezon első külföldi, ráadásul, balkáni motoros túrája, így hát, a résztvevőkhöz hasonlóan, én is izgatottan vártam a start napját. Tavaly lejártuk már ezt a „kört”, bejártuk a környéket és kellemesen csalódtunk, így hát belevágtunk a tervezésbe és szervezésbe, hogy méltóképpen meg tudjuk nyitni a 2013-as szezont.

Visszatértünk és most szeptember második hétvégéjét választottuk ennek a 3 napos, számomra megunhatatlan túrának. Glockner, Ausztria szíve, a motorosok paradicsoma és mi még megfűszereztük egy kis Malta völggyel és ha már itt vagyunk akkor a Nocki sem maradhatott le az étlapról.

Ebben az évben ez volt a második négy napos túránk. Ahogy eddig szinte mindig, most is egy szálláson voltunk és csillagszerűen jártuk be Salzburg tartományát. Akkor még nem tudtunk, hogy ez az útépítések túrája lesz.

Az idei volt a harmadik alkalom hogy nekifutottunk a „csipkéknek”. Na nem a nagyi, igazi fából készült asztalát heverő csipkés terítőre gondoltam, hanem a Olaszország északi felén található égik érő csipkés hegycsúcsokra, a Dolomitokra.

Ahogy azt már bizonyára mindenki megtapasztalta hogy néha történnek olyan dolgok, amik addig még soha. Hát itt volt egy ilyen…

Én mindig azt vallom, hogy ha túravezetőként eltévedsz, akkor tedd azt határozottan. Ha meg netán meg kell fordulni egy úton, akkor az csak azért van, hogy gyakoroljuk a motoreltolásos technikát a visszafordulásoknál is. Hát ebben a 3 napban volt bőven ebben részünk, azt is mondhatnák hogy ez az eltévedések túrája volt. Ciki vagy nem ciki, de ez van.