Ausztria rejtett kincsei

Kőszegről indulva , pár kilométer megtétele után rögtön Ausztria tökéletes aszfaltcsíkján találjuk magunkat. A mint lehetséges , rögtön letérünk a kétszámjegyű főútról, és keresünk magunknak három vagy négyszámjegyű mellékutakat, és lehetőleg ehhez ragaszkodni fogunk egész nap. Ausztria rejtett kincseihez csak ezeken a kalandos, és egyben kitűnő minőségű keskeny aszfaltcsíkokon juthatunk el. A mai napra tervezett hágók nem visznek minket 1000 méter főlé, de a táj, ami végigkísér minket ezen a napon , ezt a hiányérzetet rögtön el is feledteti. A Feistritz hágó után közelről szemrevételezzük a Semmeringre épített több mint 100 éves hegyivasút káprázatos viaduktjait, amik egyébként UNESCO világörökségi védelem alatt. ezt a Peiner és a Lahnsattel érintésével megérkezünk első hosszabb pihenőnk helyszínére Máriazellbe. A Piknik után nekivágunk a délutáni „hágózásnak” az Ibbstaler Alpen és a Gesause nemzeti park területén. A hegyek közül Liezennél érünk ki,és innen már az Enns folyó völgyében haladunk esti szállásunk felé.

napi távolság: 430 km

A mai nap első feladata, hogy átjussunk a Dachstein északi oldalára , úgy hogy minél keskenyebb aszfaltcsíkot használjunk erre a célra. Utána a Postalm-on keresztül a Wolfgangsee partjáig gurulunk. Rövid kávészünet után nyeregbe pattanunk és Salzburgot vesz célba. Lazítás képpen beugrunk körülnézni a RedBull múzeumba. Salzburg után beiktatunk egy ki Német szakaszt is, hogy felfedezhessük a csodálatos látvánnyal rendelkező Rossfeld panorámautat. A rövid Németországi kalandozás után az Innersbachklamm mentén visszagurulunk „osztrák” 🙂 földre ismét. Következő fotópontunk egy varázslatos kis hegyi tó lesz, majd a Hochkönig és Dienten hágó érintésével visszajutunk előző esti szállásunkra, ahol a jól megérdemelt sörök már várnak ránk.

napi távolság: 300 km

Ma is folytatjuk a rejtett kincsek felkutatását a környéken. Annyi különbséggel, hogy a mai napon déli irányban kezdjük a keresést. Az Obertauern nemzeti parkon át haladva, először a Katschberg hágó fantasztikus ívű kanyarjai csábítanak egy kis rosszalkodásra. Hogy kicsit lehűtsük magunkat, irány a jó hideg víz. Nem is akármilyen vízről beszélünk. A Malta víztározó, amelynek gátja , Közép Európa vám duzzasztógát – címet birtokolja. A víztározó után zsákutcába jutunk, de nem véletlenül. A Vilacher tetejéről ugyanis fantasztikus panoráma tárul elénk . Csodálatos kilátás nyílik a Millstätter Alpe-ra és a Millstätter-tóra. , a Nockberg-re, a Gailtaler Alm -ra, a Karawanken hegyvonulatára és a Júliai-Alpok és a Karni-Alpok csúcsai is messziről felfedezhetőek. Amint leereszkedtünk a hegyről, rögtön lazítunk egy kicsit a Millstätter tó partján található büfében. Erőt gyűjtünk a délutáni kanyarvadászatra, hiszen még két hágó vár ránk mielött az Obertauern nemzeti parkon keresztül visszaérnénk az előző esti szállásunkra.

napi távolság: 350 km

Az utolsó napra is tartogatunk egy két gyöngyszemet a „mellőzött hágók” közül. A napot mindjárt egy ilyennel kezdjük. Személy szerint az egyik nagy kedvencem. Ha a környéken járok, akkor biztos, hogy nem hagyom ki. Ja…és hogy melyik ez?? A hihetetlenül keskeny , de szuper minőségű aszfalttal borított Sölk pass . Mivel utolsó nap, és feltételezhetően mindenki menne már haza, ezért egy kicsit elpuhulunk, és kétszámjegyű utakat is használunk a haladáshoz. A Klippitztörl hágón átérve keresztezzük az A2-es autópályát. Itt lehetősége lesz azoknak elköszönni a csoporttól, akik szeretnének korán a Magyar határhoz érni. Ők itt fel tudnak hajtani a pályára. A ráérősökkel mi tovább megyünk még a Weibene hágó felé, hogy délután élvezzük kicsit a gumikoptatást. Egészen Szentgotthárdig maradunk kis forgalmú alsórendű utakon. Várható érkezésünk a határhoz, 17:00

napi távolság: 350 km