Hágás Tirolban 🏍️🛣️🤣

Reggel 8-kor találkozunk a rábafüzesi MOL-kúton és nyakunkba vesszük Ausztriát. Na jó, először csak autópályán gyönyörködünk az osztrák tájban, de Graz után már le is térünk és mindjárt egy magyar motorosok által méltatlanul hanyagolt úton a Packerstrassén melegítünk be. Aztán irány a Kippitztörl és a Gurktal kanyarjai. Ebédünket a Millstatter See partján fogyasztjuk el. Innen némi kanyargáaszás után máris a Glockner lábánál találjuk magunkat, csippan a bankkártya, nyílik a kapu, a szánk pedig mosolyra húzódik… Vár ránk a széles, tökéletes minőségű kanyargós út. a Napot és a napszakot úgy választottuk meg, hogy a forgalom gyér legyen, minden adott egy szuper motorozáshoz. Az olyan kötelező megállókon kívül, mint a Karl Franz Jozef Höhe és az Edelweisspitze addig maradunk ameddig csak akarunk, merthogy a szállásunk is a Glockner túlsú lejáratának közelében lesz. Ott vagyunk már?

Reggel nyugatnak fordulunk és a Gerloson húzzuk a gázt. Rápillantunk a Krimml vízesésre és máris a Zillertal kanyarjai jönnek. Insbruckot autópályán kerüljük, hogy időt és idegszálakat spóroljunk. Aztán az ebédet már a Kühtai felett fogyaszjuk el. A délután fő programja a Kaunertal gleccserút. Az odavezető aszfeltcsík se kutya, de ha időben érünk felvonózhatunk 3100 méter magasba az Ausztriát Olaszországtól elválasztó gerincre. A levegő itt ritka, de a fényképezőkattogás elég sűrű, mert a kilátás észbontó mindkét irányba. Este már csak legurulunk az imsti szállásunkig, ahol három éjszakát töltünk majd, így a követketkező két nap csomagok nélkül motorozhatunk!

Folytatjuk a legszebb tiroli hágók kutatását és a mindjárt a reggeli után a Hanntenjoch lesz a desszert. Elképesztő út ez is, kopár, kanyargós, monumentális, forgalomban szegény… mit mondjak még, bár mehetnénk kétszer vagy háromszor rajta. De minket vár a többi hágó így gurulunk is tovább a Faschinajochra. Az sem, és az odavezető út se semmi, rendesen megkoptatjuk a gumik szélét! Itt is a nap végére tartogattuk az aduászt, délután érkezünk a Silvretta Hochalpenstrasse legendás útjára. Lassan írom, hogy mindenki hallja, e z n e m l e s z p i s k ó t a!

Tirol csodáinak még csak a felénél vagyunk, úgyhogy ezt a napot mindjárt a Stelvio 42 hajtűkanyarjával kezdjük. Ez egy már-már spirituális utazás, minden motorosnak kötelező balancslistás út, ugyanis ez Európa második legmagasabb aszfaltozott útja. A Stelvio után táncra perdülünk, mátmint a boldogságtól átvitt értelemben, de amúgy is, mert irány a Lago di Cancan és az azt őrző két torony. Eldugott hely ez, igazi kis felfedezetlen alpesi gyöngyszem és a felvezető úton is van „néhány” kanyar. Délután a szállás felé fordulunk, óó és Svájc keleti részének legismertebb hágóiba botlunk Jön a Bernina és az Ofenpass! Ez a nap sem lesz kutya, az biztos!

Erre a napra is tartogatunk még egy utolsó ászt a pakliban, reggel mindjárt a méltán híres Timmelsjochon, vagy ahogy az olaszok ívják passo Rombo-n nyitunk. Ez az út is csupa történelem, monumentalitás, panoráma és persze mosoly a bukó alatt. De ennyi kanyarral nem érjük be mert az olasz oldalon mindjárt felkanyarodunk a Passo Giovora. Kora délután nóném, de annál kanyargósabb és szebb utakon haladunk, majd pajzán módon még meghágjuk a Stallert is! Mármint a Staller Sattelt… utolsó éjszakánkat Lienz felett töltjük.

Az utolsó nap már nagyon hazafelé fordítjuk a vasakat, de azért csak módjával. Aki siet már reggel autópályát foghat és nagyon gyorsan haza érhez, de ezt nem ajánljuk! A terv helyette egy jó erős kanyargás a 87-es és a 85-ös úton, amit a Lavamündi szerpentinnel zárunk. Végül a délosztrák borvidék szőlőfürtökkel szegélyezett útjaival búcsúzunk ettől a hat elképesztő élményekkel teli naptól. Napközben is több lehetőség van autópályára állni. Aki végig velünk tart, az 4 óra körül fog Rédicsre érni.