Kanyar és pizza II 🍕 – A Garda küldetés

Ehhez a túránkhoz szervezünk 0. napi szállást. Ha szeretnél élni a lehetőséggel, akkor kérlek a jelentkezéskor jelöld be a 0. napi szállást kérek opciót. ( a 0. napi szállás költségét a túradíj nem tartalmazza. )

Reggel 8-kor szigorúan indulunk a rábafüzesi MOL-kútról, mert ma egyben gyűrjük le a távolságot a Garda-tó feletti hotelünkig, ahonnan majd páratlan panorámát élvezhetünk három este és ahonnan két napig a dobozok nélkül motorozhatunk. A nagy truváj az lesz a dologban, hogy ezt az egyébként 550 km-t fájdalommentesen, elég sok hágót legyűrve tesszük meg. Ennek örömére reggel mindjárt egy egy órás autópáya szakaszt nyomunk, hogy Graz reggeli forgalmát elkerüljük. Innen már irány a hegyek, jönnek a Klippitztörl kanyarjai, majd a Gurktaler Alpok legjobb útjai. A Millstatter See partán elkövetett gyors ebéd után néhány aprócska, de kanyargós hegyi út következik és máris a 111-es úton találjuk magunkat. Ez az út a világ legnagyobb motoros bűvésztrükkje! Úgy indul, mint egy főút, széles, két sávos, kanyarok nincsenek csak ívek, kisebb nagyobb települések jönnek, aztán mennek, bele is nyugszol, hogy itt nincs semmi extra, csak haladunk, gondolataidba révedsz. Aztán az út szépen csendben, lassan változik, egyre kanyargósabb lesz, a táj pedig egyre vadregényesebb, mikor legközelebb körülnézel úgy igazán azt veszed észre, hogy egy hágó kanyarjain koptatjuk a gumik szélét, pedig ez még mindig a jó öreg 111-es. Mire ezen a döbbeneten túlteszed magad, máris Olaszországban vagyunk. A napot keretes szerkezetként egy szintén kb. egy órás autópályázással zárjuk, de itt Bolzanóig még az autópálya is olyan, mintha egy szerpentin lenne. A zárszó a Passo Bondone, ami a már említett hegyi szállásra visz fel minket.

2. és 3. nap: Ezen a két napon csak három dolog biztos:

1, Végtelen számú kanyar lesz. A Dolomitok magyar motorosok által kevésbé ismert és járt délnyugati részét motorozzuk körbe, a Garda-tó menti és a levicói részt. Lesz itt kisebb és nagyobb hágó, visszafordító, szűkülő és táguló ív, lejtős és emelkedős kanyar. Az út hibátlan lesz, olyan jobb csuklót ingerlős.

2, Csomagokat, dobozokat nem kell magunkkal vinnünk. Minden felesleges súlyt és térfogatot a szálláson hagyhatunk, ez a két nap tényleg csak a motorozás öröméről fog szólni, pakolással, csomagolással bajlódnunk nem kell, mert este ugyanabba a hotelbe térünk vissza.

3, Kulturális megállók nem lesznek. Felvonózás, izzasztó gyalogtúra, városnézős megálló, parkolóban vakarózás kizárva. Megállni csak az olasz gasztronómia gyöngyszemei miatt fogunk: Délelőtt tutti olasz kávé, délben autentikus olasz pizza, délután a legkrémesebb olasz fagylalt. Ezen kívül tankolni és néha egy-egy fotóponton állunk meg. Tipikus motorozós túra lesz ez, a szó legmotorozósabb értelmében.

2. és 3. nap: Ezen a két napon csak három dolog biztos:

1, Végtelen számú kanyar lesz. A Dolomitok magyar motorosok által kevésbé ismert és járt délnyugati részét motorozzuk körbe, a Garda-tó menti és a levicói részt. Lesz itt kisebb és nagyobb hágó, visszafordító, szűkülő és táguló ív, lejtős és emelkedős kanyar. Az út hibátlan lesz, olyan jobb csuklót ingerlős.

2, Csomagokat, dobozokat nem kell magunkkal vinnünk. Minden felesleges súlyt és térfogatot a szálláson hagyhatunk, ez a két nap tényleg csak a motorozás öröméről fog szólni, pakolással, csomagolással bajlódnunk nem kell, mert este ugyanabba a hotelbe térünk vissza.

3, Kulturális megállók nem lesznek. Felvonózás, izzasztó gyalogtúra, városnézős megálló, parkolóban vakarózás kizárva. Megállni csak az olasz gasztronómia gyöngyszemei miatt fogunk: Délelőtt tutti olasz kávé, délben autentikus olasz pizza, délután a legkrémesebb olasz fagylalt. Ezen kívül tankolni és néha egy-egy fotóponton állunk meg. Tipikus motorozós túra lesz ez, a szó legmotorozósabb értelmében.

Hazafelé indulunk, de ezúttal a magyar határig vezető utat kettészedjük, hogy élvezhessük még egy napot a Dolomitokat. Szóval az előző két nap szabályai közül csak a középsőt töröljük és egy ugyanolyan élvezetes napot csapunk, mint előtte csak szépen csendben, észrevétlenül a szinte végtelen számú kanyar legyűrése után estére az olasz-szlovén határ közelébe érünk.

Hazafelé indulunk már de nem a megszokott módon. Reggel útba ejtjük a Sella Neveát, majd bekacsintunk Szlovéniába, de csak, hogy rögtön a Bunker-hágón átjussunk Ausztriába. Itt használjuk az osztrák matricánkat, hogy a távolságot, mint üveggolyót megkaphassuk és autópályázunk egy már-már megszokott 100 km-es etapot Griffenig. Aki innen nagyon siet már mehet végig pályán, akinek viszont a délután 3-4-es határra érkezés megfelel, azzal még pajzán módon feldobjuk a napot a 69-es út mennyei kanyarjaival. Sokkal jobb, mint az autópálya és alig hosszabb. A végén még belecsípünk egy kicsit Szlovéniába és Rédicsnél veszünk egymástól búcsút.