Kőszegről, az OMV-kútról indulunk reggel és nyakunkba vesszük Ausztriát. Először kellemesen ringat majd minket az Előalpok, majd Gloggniztől meredekebb sziklafalak és folyóvölgyek következnek, ahogy haladunk az Alpok belseje felé. Természetesen nem hagyhatjuk ki a motoros kultikus találkozóhelyét, Kalte Kuchl-t. Egy rövid pillantást vetünk Mariazell-re, majd a felette lévő helyre vonjuk fel magunkat, ahonnan háromkerekű rollerekkel gurulunk le. Vigyázat! Gáz nincs, csak fék! Na meg eszméletlen panoráma. Innen már gurulunk is a szállásunkra, egy hotellé alakított, romantikus, ódon osztrák kastélyba a hegyek közé.

Reggel csomagok nélkül indulunk útnak, hisz a túra mindhárom estéjét ugyanitt töltjük. Mindjárt Erzberg felé indunk, de nem kell aggódni, mi nem motorral hajtunk a bánya sziklái közé, mint a legendás Erzbergi Rodeó versenyzői, hanem óriás dömperre pattanunk és így járjuk be ezt az elképesztő helyet. Délután pedig ismét a kanyaroké és a csodálatos osztrák hegyeké a főszerep. Lövünk pár albumba kívánkozó képet, eszünk egy jó borjú bécsit és élvezzük a nyár végének hangulatát.

Ez a nap a Salzkammerguti tóvidéké. Annyi tavat nézünk meg, amennyit csak lehet, kezdjük a Traunnsee-nél, aztán jön az ebéd az Attersee felett, rápillantunk a Mondsee-re és végül egy felvonó segítségével a magasból is megnézzük a Wolfgangsee-t. De persze nem hagyjuk ki az Alpok romantikájának ikonikus gyöngyszemét és Hallstattba a is benézünk. Nem akármilyen nap lesz ez sem!

Hazafelé indulunk, de azért nem egyből. Útba ejtünk még egy-két hágót, a legjobb fajtából. Felnézünk a Kaiseau-ra, húzzuk a gázt a 114-esen, és meghágjuk a Gaberl-t is. Miután kikanyarogtuk magunkat, délután már jócskán a határ felé ugrunk és Rábafüzesen landolunk 2-3 felé, hogy mindenki kényelmesen, jó időben hazaérhessen.